Bejelentés


Sancho Emlékképek Sancho Emlékképek
Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.





Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Szavazás


Linkek





 

Ezen a lapon a teljesség igénye nélkül, válogatást olvashatsz írásaimból. Verseimet, kisnovelláimat a Napkorong.hu irodalmi portálon találod, Sancho név alatt.

"Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel."  Montesquiu

„ A versek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,
terjesztése, publikálása csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges."
(1999./LXXVI /tv./1§)

 

Citerák húrjairól

 

Néhányszor már együtt voltam veletek,

Áldja meg a teremtő a muzsikáló kezeket,

Áldja meg az éneket, a mosolygós szemeket.

 

Citerák húrjairól röpködnek a kottajelek,

Mint a villanydrótokról a sok fecskegyerek,

A köcsögduda dörmög, horkol, s ez így kerek.

 

Olykor elpattan egy-egy drótkötél,

A pengető félre táncol, ám mit se fél,

Mert attól szép, hogy a szív zenél.

 

A szíveknek öröm, tapsol a közönség,

Mert eljut a fülekbe az igazi örökség,

Bárhol is szól, a nyelv közös rég.

 

Ti többet éltek kicsit, mint mások,

Ti vagytok az örök ifjú Dudorások,

S meglehet, szebbek általatok az álmok.

 

Néhányszor még együtt leszek veletek,

Áldja meg a teremtő a muzsikáló kezeket,

Áldja meg az éneket, a mosolygós szemeket.

 

Sancho  2018-09-13

 

 

Pedagógus napra

Írta: Kovács Sándor

 

Idézet:

 

„S mondhatnék többet vallomásnak:

Én gyermeknek, jónak születtem,

Csak az élet lovalt be másnak."

Ady Endre

 

Pedagógus

 

A pedagógus, mint egy jó mágus, olyan ember.

Érdekes, figyelemfelkeltő, titkait sosem árulja el.

Kell, hogy legyen egy kis hókuszpókusz benne,

hiszen tanít, nevel a jóra, ilyen-olyan csellel,

így hát;

 

Köszönöm az Á-t, a B-t, és a C-t,

a többi betűt, s a végén a Zs-t.

Köszönöm a számtant, és a számokat,

a törit, a föcit, egyesét, ötösét.

 

Köszönöm a türelem rózsáját,

útmutatását a megoldások felé.

Köszönöm a mondatok varázsát,

terelgetett a nagybetűs élet elé.

 

Ma is szeretnék csúnyákat idézni,

például: „nem normális", vagy hogy „hülye",

De Ő mégis csak egy jó mágus,

mert van neki is szeme, lelke, füle.

 

Van családja, gyermeke, unokája,

humora, szigora, csúf ruhája, naplója,

sárga csekkeket fizet, mosógéppel mos,

és ha kell, üzeneteket ír a margóra.

 

A pedagógus, mint egy jó mágus, olyan ember.

Érdekes, figyelemfelkeltő, titkait sosem árulja el.

Kell, hogy legyen egy kis hókuszpókusz benne,

Hiszen tanít, nevel a jóra, ilyen-olyan csellel.

 

 

 

 

Két angyal 2017

 

Egy selymes nap reggelén

Aprócska angyalka érkezett

A Földre; Anna,

S egy másik nap délután,

Újabb angyal jött nevetve,

Ő a Benedek nevet kapta.

 

Szárnyaikon arany-csillámpor,

Törékeny, halk zümmögés,

Örömkönnyeket adnak,

Mosolygós mámort vígan,

S e Tünemények immár,

A családnak, világnak vannak.

 

Míg édesded szunyókál,

Kíváncsi tekintetek a porcikákon;

Nézi édesanyja, édesapja,

Meg nagypapája, nagymamája.

Rokonok, ismerősök csodálják,

Türelmetlen mind, hogy kezébe kapja.

 

Olyan formák Ők, mint a hímes tojás,

Vagy a lágy kenyér, s a porcelán,

Senki el ne ejtse e két kisbabát!

Hiszen övék a jövő,

Zárja szívébe, szeresse, imádja,

Mindenki lássa meg bennük önmagát.

 

 

A mi cicánk

 

A mi cicánk friss harmatot lefetyelne,

ha minden reggel kakasszóra kelne.

Szívesebben ébred déli harangszóra,

pont amikor jó ebédhez szól a nóta.

 

Ám a cicánk nem hallja a kongást,

húzná a „lóbőrt" folyton-folyvást.

Hangosan nyávog, ismerős egy rejtjel,

konzerv husi legyen, rajta némi tejfel.

 

A mi cicánk a Lily nevet kapta,

ha simogatjuk nyálcsorgatva hagyja.

Két évtized után is hízeleg, dorombol,

szeret játszani, de még akkor sem karmol.

 

A mi cicánk, dísze a motorháztetőnek,

sertepertél ott is ahol jókat főznek.

Kedvenc helye az ablakpárkány,

a forró radiátor, s nem a hideg márvány.

 

A mi cicánk kíváncsi kis szőrgombóc,

selymes bundájú, nem akármilyen pokróc.

Párduc lépteit hallani sem lehet,

így éli életét, ki tudja, kilencet e vagy hetet.

 

 

Őszt kívánok


Őszt kívánok, színpompás őszt,

olyan lassan szöszmötölőst,

halkan csörömpölőst,

forró teát szürcsölgetőst...

 

Hogy mi a szép az őszben,

olyan, mint a Nap felkelőben,

sejtelmes utakkal szőtten,

ami eljött eddig minden esztendőben.

 

Őszt kívánok, színpompás őszt,

olyan mindent gyűjtögetőst,

dínom-dánom szüretelőst,

sok csodát meglelőst...

 

Mert szép is az őszben;

apró jelet látni egy kőben,

fűben, fában, levegőben,

s mindent még bele sem szőttem...

 

Őszt kívánok...

 

 

Mandulafák tövében

 

Mandulafák tövében kis házikó tanyázik,

ajtajába, ablakába, fehérben rá virágzik.

 

Almafák közt friss fűszőnyeg tekereg,

körös-körül sok szál jácint integet.

 

A vén cseresznye ágain madár vall szerelmet,

amott lágy szellő terelgeti az apró méheket.

 

Lent csiga csúszik, tujafákban veréb csicsereg,

Jól érzi itt magát felnőtt, s egy pár kisgyerek.

 

A bográcsban paprikás krumpli is rotyoghat,

mindenki boldog, ki így, ki úgy mulat.

 

Mandulafák tövében kis házikó tanyázik,

ajtajába, ablakába, fehérben rá virágzik.

Sancho 2017-04-23.

 

Szép szombatom

/Augusztus húszra/

 

Melenget a kemence, mellőle mélázom pár pillanatra,

S az ablakokon át belerévedek az ébredező pirkadatba...

 

Lámpafejek ásítoznak

oszlopoknak tetején,

lepkecsókkal alszik el

az éjjeli szenvedély...

 

és zászlók lobognak.

 

Titkokkal a bagoly

megtér fészkére,

szárnyait a napfény

épp hogy nem érte...

 

és zászlók lobognak.

 

Ásít tucatnyi kakas,

ébreszteni készülnek,

s a hajnal a fákra is

árnyékokat fésülnek...

 

és zászlók lobognak.

 

Elaludt sok csillag,

tücskök sem zenélnek,

lágy kenyér illatot

adok a vén nyári szélnek...

 

és zászlók lobognak.

 

Vigye el hozzád

nemes lelkű ünnepünk,

melybe pár pillanatra

együtt belerévedünk...

 

és zászlók lobognak.

 

2016-08-20  Sancho

 

 

Kukucska virágzás

 

Hófehér a menyasszonyi ruhád,

Telis-tele, csüngő csipkezuhataggal,

Csodálom, csábítasz édes illatoddal.


Méhek zümmögnek nászindulót,

Aranyként ragyognak ők a napfénnyel,

S, bódultan keringnek pár tündérrel.


Mily' selymes, sejtelmes a kór,

Mámorral úszó, édes bók-varázs,

Szerelem-jutalom a csók, s a láz.


Éjjel is reád kacsint a teli Hold,

Hajnalig, halkan úszik kábán,

Lyukas zokni, s lakkcipő lóg a lábán.


Mosolyog sok ezer csillag rajta,

De békasereg kuruttyol keringőt,

Akácvirág köt a májussal örök esküvőt.


S ha majd a méz, édes emléket idéz,

Melyet méhek milliója csent el,

Tudom, édes illatoddal csábítottál el.

2015-05-13 Sancho

 

 

Év végére

Zöld fenyők között

angyalok örülnek,

Talpuk alá a hópihék

Csárdást fütyölnek,

Másnapos harangok

Fülükbe delet zúgnak,

Bejglikből a mazsolák

A pohár felé kúsznak.


Buborékok akcióznak

Kótyagos a szilveszter,

Dalos szerpentin csavarog

Mit kezdjen a rímekkel,

De csuklik két hóember,

Egy kutya meg egy eb,

Vacsognak egymásra

Idén melyikük a szebb.


Bottal ütheted nyomát

Minden szem lencsének,

Ha elsején fehérnép

Jön hozzád vendégnek,

Angyalok örülnek

Zöld fenyők között,

Mert az ördög elvitte

Kétezer tizenötöt.


2015-12-16  Sancho

 

 

Ünnepre hangoló

Az ünnepek már a kertek alatt lépdelnek,

Adventi koszorúkra viaszcseppek térdelnek.

Még a csillagok is...

Lángra gyúlnak sorra, Karácsony lesz hirtelen,

Kinek hite van, a szeretettel tudja mit tegyen.


Benne jó szó lakik, mosoly, és ölelő karok,

Én kaptam párszor, ám jobb amikor adok.

Mert a szeretet...

Érzése meleg, simogató, és egyedi porcelán,

Örömkönnyekkel teli tenger, vagy óceán.


Készülődöm, eshet hó, jöhetnek vidám angyalok,

A böjt és a rossz lassan tovább andalog.

Így vagy úgy...

Amikor a Karácsony a párkányodon könyököl,

Tudd, hogy valaki fentről, érted is tündököl.

2015 december 9. Sancho

 

 

Ezüstös fény

/ Ildikónak /

Úgy, mint a patak és a kő,

Semmi más nem tud összecsiszolódni,

...ám az idő azt is megoldja...

S abban a patakban

Te vagy a víz, és én vagyok a kő.


Egy mederben kanyargunk,

Utunk sok-sok éve egy irány,

Lelkünkben jaj-dallamok és örömök,

...ám az idő azt is megoldja...

Koccanásból, napsugárból sincs hiány.


Ezüstös fény simogatja a Holdat,

Észre sem vettük, ránk is esett egy kevés,

És ahogy az évek múlnak,

...ám az idő azt is megoldja...

Jól esik, amikor a szívemhez beszélsz.


Úgy, mint a patak és a kő,

Semmi más nem tud együtt létezni, mint mi,

Ám a szívünk azt is megoldja...

Mert számodra én vagyok a férfi,

És számomra Te vagy a nő.


Hát, tarts velem, amíg jól esik,

Míg talpunk alól az út el nem veszik,

Mert szívem addig dobog, és szemem addig lát,

Amíg a folyóban görget a víz, úgy kerek e világ.

...ám az idő azt is megoldja...


Szeretettel 25. Házassági évfordulónkra

2015-08-11  Sancho

 

 

Tavasz csörömpöl

Tavasz csörömpöl a tél gyomrában,

jégcsap hörög íztelen szaftjában,

„szegény" hóvirágok „csalnak" mosolyt,

arcodról olvad a méla bú, mi volt.

 

Hajba kapnak még a zsivány szelek,

fent kócosak a szürke fellegek,

ám a Nap fénysebességgel tekint,

lelkedbe ejti a „Dé" vitamint.


Dagadt rügyek harmatot csámcsognak,

bár pattognak, ringanak álmosan,

mint szerelmes gerlepár a dróton,

ők egymásnak turbékolnak folyton.


Cseppre csepp, eső esik csendesen,

tavasz csörömpöl bádog ereszen,

fehér angyalok jajveszékelnek,

árnyéka nőtt a barna medvének?


Ne bujkáljon tovább a kikelet,

erdők, mezők mondjanak vicceket,

tegyen már hamar rendet az Isten,

az életnek így, csattanója nincsen!

2015-02-26  Sancho

 

S a lélek, ím csendesül...

Mint kisgyermek, ki cukrot kapott,

tudja, most csak ő boldog egyedül.

Hát lásd, a hegyek felől hófelhők érkeznek,

bennük az égi ajándékok már vétkeztek,

nem ellened, pont veled,

s lélek-őrző angyalok ülnek melletted.

Boldog Karácsonyt!

 

 

Porcelán dal

 

Fenyőágon ül az angyal,

Aranyszínű, bongyor hajjal,

Kezében kis harsonával,

Szól egy pici porcelán dal.

 

Csingiling, csingiling, csingiling,

December bá' havat hint,

Karácsonyon száz csengő ring,

Csingiling, csingiling, csingiling.

 

Ünnepnap van minden házban,

Emlék egy, egy gyertyalángban,

Öröm, mosoly száz szikrában,

Étel, ital illatában.

 

Szól egy pici porcelán dal,

Fenyőágon ül az angyal,

Száján édes tejszínhabbal,

Fülelnek a Karácsonnyal.

 

Csingiling, csingiling, csingiling...

 

 

 

 

Mikulás jön


Piros puttonyom hatalmas,

És feneketlen teli zsák,

Mindenki kap ajándékot,

Nincs is benne semmi más.


Ha kinézel az ablakon,

Biz' én vagyok az, a Mikulás,

Viszek neked szaloncukrot,

Bár, velem van a nagy virgács.


Mondj egy verset, énekelj,

Mesekönyv, kisautó lesz a jutalom,

De ha rosszul viselkedtél,

Messze visz a krampuszom.


Szarva vörös, patája fekete,

Messziről látszik a ropogós havon,

Ne félj tőle, csak énekelj,

S ha mocorog, majd én vágom nyakon.

----------------------------------------------------------------------------------------:)

 

 

Öcsémhez †

/Halálának 15. évfordulójára/


Azóta tizenötször ment el a nyár,

nincs jövőnk, s a múlt halvány.

Azóta szelídebb a csend, sírni fáj,

hiányod, szívekbe tengert váj.


Azóta megváltozott minden ember,

szólni, látni, jönni sem mer.

Azóta az ősz, telis-tele könnyekkel,

Isten, csak játszik a lelkemmel.


Azóta, mióta a mennyben jársz,

mindent, s  minden titkot látsz?

Azóta, mióta itt hagytál, visszavágysz,

te is ugyan úgy, megnyugvásra vársz?


Azóta tizenötször ment el a tél,

tavasz sincs, a nyár sem él.

Azóta az élet, tesó nagyon kemény,

csak haldoklik az összes remény.


Azóta egyre jobban öregszem, jönnek bajok,

barázdáim mélyülnek, csak vagyok.

Azóta kezem remeg, a légynek is mellé csapok,

csókolommal köszönnek a csitri csajok.


Azóta már csak gondolatban vagy velem,

az emlékezés gyertyáit tövig égettem.

Azóta tizenötször ment el a nyár,

csilió csillag közt, fényesen ragyogjál.


2014-10-16  Sancho

 

 

 

Ha a felhők nem sírnak nagyon


Idén korábban ébredt fel az ősz,

A nyár becsomagolt, picit tán' elidőz,

S ha a felhők nem sírnak nagyon,

Vénasszonyok pletykálkodnak

Egy szúette kis padon.


Sok titok van amit nem tudnak,

Mint fecskék a dróton, cservognak,

S ha a felhők nem sírnak nagyon,

Lassan elrepülnek ők is egy

hűvösebb napon.


Üres gólyafészkekbe köszön a szél,

Leveleket gyűjt, szórja szanaszét,

S ha a felhők nem sírnak nagyon,

Az ősz el nem ázik, mégis

Nyomot hagy a harmaton.


Idén korábban ébredt fel az ősz,

Kedvem a sárguló tölgyek közt időz,

S ha a felhők nem sírnak nagyon,

Múzsám csókját homlokomon,

Soraimat pedig rád hagyom.


2014-09-04  Sancho

 

 

Könny és mosoly

/ Erdély hazám... /

Még láttam fenyőket a nagy hegyeken,

Ahol felhők könnyei sűrűn hulltak reájuk,

Kavicsok gördültek a zúgó patakban,

S én Istenszéke alatt mosolyt kerestem.


Még láttam székelyt kapuja alatt,

Ahogy viseletben asszonyára várt,

Misére hívta őket a nagyharang,

S ahogy ballagtak, szemembe könny szaladt.


Még láttam táncost igaz szóra járni,

Hegedűt sírni a nótában hosszan,

Mosollyal együtt énekelni a dalt.

A múlttal akartunk akkor eggyé válni.


Még láttam szemükben könnyet ülni,

Ölelésükben szeretetet, adni és adni

Nem várva semmit, csak mosolyt,

S egy jó szót, szívüket éreztem megkönnyebbülni.


Még látok reményt az arcokban valahol,

Falvakban, ételben, italban, táncokban,

És lobogónkban, mi lelkünknek dobbanása.

Velünk együtt él a könny és a mosoly.


Sancho  2014-07-30

 

 

 

Hű a lelkem

/Gréty kutyám emlékére 2002-2014/


Hát elmentél te kutyafülű,

örökre itt hagytál hű barátom,

betegség győzött életed felett,

elmúlt a kín, lábad nyomát se látom.


Májusi eső áztatja sírod virágait,

rá sírja összes emlék- aranyát,

szívem szakad meg kutyuskám, de

hű a lelkem, ahogy hű voltál te, hozzám.


Nélküled üresebb a ház, kutyafülű,

üresek a vasárnapok a Tőserdő,

már nem látlak az ajtóban várakozni,

ha majd egy mulatságból jövök elő.


Menj békével, aludd örök álmaid,

ébredj az örök vadászmezőkön,

hiányozni fogsz te barna szőrű,

barna szemű, lelked tündököljön.


Sancho 2014-05-26

-----  ---  -----

 

 

Húsvét Hétfő

Erdélyi emlékeimből


Dugába dőltek a hideg böjti szelek,

csillagos éj csendjében a Hold se kerek,

halvány fénnyel pislákol a hajnal,

a Nap, lassan minden árnyat fel fal.


Isten házába érkeznek az emberek,

imára érnek össze a dolgos kezek,

s, mi jó falat a kosárban áldást kapott,

immár a férfinép, locsolkodni indulhatott.


Játszint nyílik kiskertekben, minden kapu nyitva,

szép leányok várják idén is, locsolóit vissza,

mennek sorba, kopogtatnak tisztelettel,

mosoly ül arcukon, csillogó szemekkel.


Versel a legény, s a leány várja,

hogy ne hervadozzon, a rózsavizet állja,

jutott belőle bőven, megöntözte szépen,

két hímes tojás lapul ezért a zsebében.


Délidőben elázott a fehérnép java,

kacskaringós úton poroszkál a legény haza,

esőcseppek gyűlnek kalapjának karimáján,

elszaladt a Húsvét hétfő, az ünnepek paripáján.

2010-04-05  Sancho

 

 

Új idő

/Hál' Istennek /

 

Nem füstölnek már a téglakémények,

de a házak cserepei sem dideregnek,

sárga nárciszok nyílnak húsz fokban,

s a madarak tavasz-titkot csicseregnek.

 

Méhek zümmögnek gyümölcsfák virágán,

a zsenge fűben fiatal bogarak csatáznak,

az ásó mély nyomokat hagyott a földben,

benne a magvak most, friss esőre vágynak.

 

Nincs szebb 'tán' a márciusi kikeletnél,

ahogy a szél illattal itatja át a lelkeket,

úgy sző a kék ég veled terveket, mint a pók,

s viszi, sodorja magával messzire a terheket.

 

„Hál' Istennek", szólsz akkor suttogva,

egy ima a sok szépségért mindenképp jár,

a jóért is, a mosolyért is, az egészségért,

s a tavasz dolgait folytatja a forró nyár.

 

Lesz majd piros alma, földieper, sárgabarack,

meg zöldborsó, újhagyma és jégcsapretek,

érik a szőlő, a bor az ünnepi mulatozásnak,

aranyló búzatáblákból sütnek friss kenyeret.

 

Nem füstölnek téglakémények,

házak cserepei sem dideregnek,

fehér nárciszok húsz fokban,

s a madarak tavaszt csicseregnek.

 

 

Emlékképek

 

Kifacsart szőlő vagyok, törköly,

Sajgó lábú szüreti mulatság,

Borz szagú inghez tapadó

Ünnepi kiváltság.


Kíváncsi tekintet tapogat,

Érzem, hogy forog velem a Világ,

S, zenél a sok kéz, fülembe tapsoló

Őszköszöntő imádság.


Reggeltől estig, testem már fullad,

Jövőmben izomlázas fáradtság,

Bicegő jaj-perceimmel múló

Emlék-illatú igazság.


Kifacsart szőlő vagyok, törköly,

Sajgó lábú szüreti mulatság,

Borz szagú inghez tapadó

Ünnepi kiváltság.

 

 

Télűzőt kiáltok


Hamis ígéretekkel csapott be a tél,

Bűntársa most a langymeleg szél,

Lám a hóvirág is korábban integet,

Hát így tizedeli a tavaszi kincseket.


Jó lenne, ha a víz jéggé már nem dermedne,

S az Isten az évszakok közt is rendet tenne,

Bár a tél becsapta az egész világot,

Majd én veled farsangkor, télűzőt kiáltok.


A bálban mulatunk, jelmezben kell lenni,

Nagy, kerek, lekváros fánkot fogunk enni,

Lesz zsákbamacska, tombola, tánc és zene,

Hátha akkor tőle a tél, halálra ijedne.


Mivel a kutya még nem ette meg a telet,

Időjósunk is mondja, hó mindenütt lehet,

Lehet, kell még a szánkó, sapka és a sál,

Becsapott a tél, hogy forralt bort ihassál.

 

 

Táncolni könnyű

/Néptáncos inskripció/

Magamra öltöm a néptáncos ruhát,

Szép Székely inget, kalapot, csizmát,

Mellényemen fénylenek a pitykék,

Büszke mind a tizenkilenc ismét.


Asszonyok húznak sok alsó szoknyát,

Szépítkeznek, egymás haját fonják,

Szoknyájukon igazgatják a fodrokat,

Próbaként, csujogatót mondanak.


Kész lett a küllem, ám lépünk párat,

Fejben járjuk át újra a koreográfiákat,

Majd halkan a deszkák mögé sétálunk,

Hogy beteljesüljön amire vágyunk.


Lábaim megremegnek mielőtt táncolok,

Szívem zakatol, aprón levegőért kapkodok,

Tele a nézőtér kíváncsi emberekkel,

Össze, összenézünk már a zenészekkel.


Párom szemében is látom az izgalmat,

Vigaszom annyi, a színpadon elmúlhat,

Csizmám csillog a lámpák fényében,

Öröm lakozik a zenében, minden lépésben.


Táncolni könnyű, látod mindenki mosolyát,

Elfelejtjük pár percre szívünk búját és baját,

Most már más vagyok, már nincs izgalom,

Kis izzadtságcseppek csiklandozzák homlokom.


Padkapor ködöl, szívemet hegedűszó simogatja,

S a végén, megáll a levegő egy pillanatra,

Nem lélegzem, nem pislogok, állok a tapsban,

Meghajlok, ébredek, lelépek szépen, lassan.


Vágyunk beteljesült, őseink üzentek általunk,

Ám, van még tarsolyunkban sok mit átadjunk,

Táncolni könnyű, látod mindenki mosolyát,

Elfelejtjük pár percre szívünk búját és baját.

 

 

Boldog új évet !

 

Lám', újra elmúlt egy esztendő...

Hónapok mögöttem, épp tizenkettő,

Bennük hagytam sok-sok mosolyom,

Örömkönnyem, s némi bánatom,

Szép emléket egy, egy könyvlapon,

Telem, őszöm, nyaram, s tavaszom.

 

Remélem, benne voltam a tiédben,

Egy kérdésben, válaszban, miértben,

Hisz', jó lenne együtt verselni, utazni,

Az új évben ismét táncolni, s mulatni,

Nevetve élni, s kelni fel kalandot kutatni,

Emlegess, és hagyj engem csuklani.

 

Boldog új évet, bőséget, egészséget,

Kívánom, hogy találd meg szerencsédet,

Örömöd, munkád gyümölcsében legyen,

Szíved dobogjon soká, s csak jót tegyen,

Várnak még évszakok velem, veled

Tavaszom, nyaram, őszöm, s telem.

 

Búcsúzz hát el az óévtől, ints, legyints,

Mi volt, még a legjobb mesékben sincs,

Így, legyen most malacod, bő vacsora,

Szóljon trombita, simuljon pezsgő torkodra,

Szerpentin szálljon, üljön konfetti az orrodra,

S ha tudsz, e dalos éjszakára emlékezz vissza!

 

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!

 

Sancho

 

 

Karácsonyra

 

 

Amikor angyalkönnyek ülnek az ablakra,

S a szél rázendít egy fázós dallamra

Tudom, hideg lesz és fagyni fog hajnalra.

 

Gyertyám melegét küldöm...

 

Dermedő jégvirágnak illata nincsen,

Sem magja, mit jövőbe hintsen,

Kint hófehér paplan alá vágyik minden.

 

Gyertyám fényét küldöm...

 

Átlátok rajtuk, hisz' bőrük oly' hideg,

Szirmaik tetszenek, bár kissé rideg,

Adok én nektek, szép karácsonyi hitet.

 

Gyertyám illatát küldöm...

 

Amikor a hópelyhek andalogva járnak,

Mosolyt hoznak magukkal, emberre vágynak,

Ám akkor este, majd csodákat látnak.

 

Gyertyám idejét küldöm...

 

Angyalok várnak, fények és pompák,

S az éj a lelkeket tán' rég egybefonták,

Hozzátok illatát, békét, karácsonyfát !

 

 

 

Csizma és Kösöntyű


Megszámlálni sem tudom

csizmám lábnyomát

mit színpadon hagyott,

bár jártam padlószőnyegen,

szürke betonon, rideg kőlapokon.


Néha csak a zöld füvet,

bűzös aszfalton az

izzadtságcseppeket taposom...


Mennyi kéz zengte a tapsot,

tucatnyi ember, öröme

a szívnek, a léleknek,

s az enyémnek ugyan úgy,

hiszen bárhol otthagyom.


Legyen tél vagy nyáridő,

csizmám elkísér, velem van,

pár perces csak az alkalom...


Megszámlálni sem tudom

annyi a pár perces alkalom,

részvétel egy dicsőítő ünnepen,

vagy csak állni némán

viseletben, rideg kőlapokon.


Vagy hegedűszóra a kotta-

füzetből a fekete hangjegyeket

véletlen halálra taposom...


Mennyi kéz zengte a tapsot

páromnak, s a többieknek,

felocsúdni alig maradt idő,

hajolni meg lihegve akkor,

pitykéim fényét otthagyom.


Minden évben otthagynék még

egyet - egyet veletek Kösöntyűsök,

ma is, hiszen ez a 20 éves jubileum...


Ragyogj Kösöntyű !

 

Tavasz rezdül

 

Madárka szállt a fenyőágra,

Szuszogva les a távolságba,

Míg pihen szél hasított szárnya.


Mint egy tétova kis angyal,

Kacérkodik a márciusi nappal,

E rezdülés fülembe hangokat csal...


Zümmögőt, zizzenőt, surranót,

Lüktetőt, ugrálót, csusszanót,

Reccsenőt, percegőt, csobbanót.


Ibolyatenger hullámzik lent,

Bokrokon levelek, s a fákon fent,

Mindenhol negédes illat kereng.


Madárka száll, tavasz rezdül,

Felhőből virágra csepp terül,

S az erdő altatódalt hegedül...


Zümmögőt, zizzenőt, surranót,

Lüktetőt, ugrálót, csusszanót,

Reccsenőt, percegőt, csobbanót.

 

 

Tőserdei szilencium II.

 

Erdő, erdő, jól megfáradt Tőserdő,

Januárban friss hó alatt szendergő.

Az ősz eldugta szikrázó fényedet,

ködfátyol simogat, s a hűs szellő.


Erdő, erdő, szeretlek nézni téged,

szeretem hallgatni a neszt belőled.

Ősfáidból megölelek egyet-egyet,

olykor megérzem a szívverésed.


Erdő, erdő, megismersz jól tudom,

lábnyomokat hagyok erdei utakon.

Élményt adsz gyönyörű természet,

szívemben laksz nagyon, de nagyon.


Erdő, erdő, kívánom hát tavaszod,

lelkemben járjon  tisztító illatod.

Tó tükrében már látni a kék eget,

nyújts felém nyüzsgő farsangod.

 

 

Óév - Újév

Lehet, hogy tikk-takkol az óra,

lehet szép az év, vagy éppen ócska,

rám pislogtak az idő homokszemei,

sors-könyvemből ki nem lehet pöccinteni.


Sutba vágom megtelt naptáram lapjait,

kitartó erővel éltem meg mindennapjait,

kicserélem, függjenek előttem új remények,

veletek, hisz` hitet vetettem belétek.


Alpok alja várt, s jártam a Hargitán,

melóztam izzó nyárnak derekán,

eltáncoltam népem muzsikáján,

gondolkoztam az élet fonákján.


Közben az ünnepek jöttek, mentek,

erdő fái a földből évgyűrűket vettek,

drágult az élet, lettek friss halottak,

ezek világvégi hangulatot hoztak.


Amit tavaly kívántatok nekem,

egészség, szerencse, jöttek velem,

hiszem, s viszem, kívánok jólétet,

Neked, s magamnak, boldogabb új évet!

 

_______________

Karácsonyt szerető

 

Az utolsó kis falevél is leesett,

S az ősz, ebből szőtt szőnyeget.

De a fenyő, csak állt délcegen...


Óh, fenyő! Égtájakkal szemező,

Napot, holdat, kémlelő,

Négy évszakkal megküzdő,

Égbe, földbe törtető...


Tűrte a novemberi hideget,

Decemberben hó esett.

De a fenyő, csak állt délcegen...


Óh, fenyő! Házakba költöző,

Színpompás díszekbe öltöző,

Szeretetet védelmező,

Angyalokat röptető...


Békét, nyugalmat hintett,

Reményt adott és erős hitet,

S Karácsony lépdelt a szíveken.


Óh, fenyő! Ágaid között

Gömbök csillognak,

S a Föld, hálát ad

Egy fénylő csillagnak.

 

 

De a szél, hideg...

 

Hókucsmába burkolózott

a Kárpátok minden csúcsa,

és az Alpok összes búbja,

délceg fenyők ágait

hópelyhek súlya húzza.


Olykor a Nap vakmerő,

a felhők mögül előbújna,

de a szél hideg, s ő azokat

szemtelenül oda, odafújja.


Elhalkulnak patakok, folyók,

tükörré dermednek a tavak,

rájuk fehér hópaplan tapad,

nádasokban madarak bújnak,

s a csendben nincsenek szavak.


Olykor a Nap vakmerő,

pillantásnyi időre kint marad,

de a szél hideg, sugaraiba

szemtelenül beleharap.


Hótakaró alatt a nagy medence,

az Alföld s a Róna,

készülünk karácsonyra,

kisszobánkba vágyik már

egy délceg fenyőfa.


Olykor a Nap vakmerő,

rákacsint az éjben egy Csillagra,

de a szél hideg, s most lelkét

szemtelenül a kis Jézusra bízza.

Sancho

 

 

 

Hozzád jöttem én...

 

Holt lelked jöttem ünnepelni ma

gondolatban a hála sok,

szavakban kevés egy ima.

Könnyem szisszen olvadt viasz tetején

meg, meg billen a láng,

árnyékom remeg sírod peremén.


Hozzád jöttem én...


Istenem, te adtad, te vetted el,

az élet csak ennyi,

mit kezdesz a bánatos szívekkel.

Könnyem szisszen olvadt viasz tetején

meg, meg szólal a csend,

árnyékom remeg sírod peremén.


Hozzád jöttem én...


Tiszta lelkű virágszirmokat teszek

föléd hajolok kicsit,

s előcsalom a szép emlékeket.

Könnyem szisszen olvadt viasz tetején

meg, meg dermed a kép,

árnyékom remeg sírod peremén.


Hozzád jöttem én...

2012-11-01  Sancho

 

 

 

Rászánom életem...

 

Rászánom életem erre a Földre,

Születtem itt, hol szíve dobog,

Enyémmel együtt e nagy völgyben.

 

Karját kitárva fogadott örökbe,

Édesanyám vigyázta apró lépteim,

Élek, halok, s temetnek e rögökbe.

 

Én még annyi mindent nem láttam,

Vinne, vinne messzire el vágyam,

Ebben a trikolor színű hazában.

 

Rászánom életem egy nőre,

Szerelmem itt, hol szíve dobog,

Enyémmel együtt e nagy völgyben.

 

Karját kitárva fogadott örökbe,

Édesen fogadta közelgő lépteim,

Élek, halok, vele temetnek e rögökbe.

 

Én még annyi mindent nem láttam,

Vinne, vinne messzire el vágyam,

Ebben a trikolor színű hazában.

 

Rászánom életem, bízom mindkettőben,

Bölcsőmben a Kárpát-medencében,

a pirosban, a fehérben és a zöldben.

 

2012-10-18  Sancho

 

 

 

Kecseten /2012 /

 

Kecseten keltem fel szombat reggel,

kávéval kezemben sétáltam  a tóhoz,

a ház mögött nyugalmat festett belém a táj

afféle színes, lágyan susogós ecsettel.

 

A szomszédban kakas kukorékolt,

előttem apró béka vetette lábát a partra,

a fűzfa ágai közt madarak repdestek,

s felettem az ég tiszta, azúrkék volt.

 

Itt zöldebb a fű ha jól nézi a vándor,

a hegyóriások közt törpe az ember,

olykor arcon cirógatott a nyári szél

nagyot szippantottam belőle valahányszor.

 

Vacsorám emléke a pityókás kenyér,

a töltött káposzta és a sült csülök,

barátaink kedves üdvözlése, a néptánc,

mely három év után mindennel felér.

 

Röpke időm ismét megtelt szeretettel,

adni és kapni lelket simogató érzés,

legyen az egy jó szó, ölelés egy mosoly,

szívemet megint teletették emlékekkel.

 

Hisz`, mint hazajáró az utat már ismerem,

és ismerem a szép magyar, ízes szavakat,

a Székely himnuszt, s a lobogónk hangját,

könnyeinkkel küzdve énekeljünk Kecseten.

 

2012-08-02  Sancho

 

 


Erdély hazám benned járok

Elindulok, megnézem a Kárpátokat,

Egészen a Hargitáig visz a lábam

S hagyom, hogy lelkem elvesszen

Az ősi, nyár melengette tájban.


Megpihenek a Kecseti nyugalomban,

Ahol a szívem mindig otthon van,

Táncot lejtek a csillagos ég alatt,

Völgyében hallgatom a dalt, mi ott fakadt.


Utam Csíkkarcfalvához kanyarog,

Ahol életemben először húsz éve jártam,

S hagyom, hogy lelkem elvesszen

Az ősi, déli harangszó bimm-bammjában.


Nekem ott kezdődött Erdély,

Belestem az igaz szívek hatalmába,

Beleharaphattam az életbe, a pityókásba,

Körbe vett a székely ember ízes szavajárása.


Mennyei szeretettel gondolok feléjük,

Bizsereg ma is mellkasom baljában,

S hagyom, hogy lelkem elvesszen

Az ősi, magyar lakta országban.


Erdély hazám benned járok...

 

 


Kultúra

Éjjel hegedűszóra ébredtem fel,

Arra, hogy egy tücsök ablakom alatt ciripel,

Telenyomta fejemet hangos kottajelekkel,

De én még aludtam volna könyörgöm, mint a tej!

Egész nap Mozart játszott a fejemmel,

Másnap az egészet, elölről kezdte el.

Hát, nem jó fej?

 

Sancho  2012-05-17

 

 


Láttál e szebb tavaszt...

Láttál e már virágszirmot kiskertedbe hullani,

Orgonafa ágain, kövér rügyeket pattanni...

Érzed e a szellőt, a trágya illatát a földbe,

Pár hét múlva beborul minden, minden zöldbe.



Látsz e méheket cseresznyefán izgatottan zsongani,

Lábacskájuk kosarában, virágport hordai...

Vetettél e borsót, krumplit, répát, egy sor retket,

Ugye, neked is várakozással van teli a lelked...



Nézd, amott tűzpiros tulipán bólogatva hívogat,

Nyitott ablaknál bársonykezű szél mormog bókokat.

Láttál e már ennél szebb, illatosabb tavaszt,

Odafentről a Napkorong is, igaz szerelmeket dagaszt.




Ha itt a tél…
Szavamra mondom, ha itt a tél,
terítőjére dermed az idő, s a fény.
Csipkebokrokon csillogó billió zúzmara,
kökénynek, s fenyőnek is illik az új ruha.

Ásítozó ablakokon jégvirágok híznak,
nincs egyforma köztük, kúsznak, nyílnak.
Egymáshoz bújtak házak tetején a cserepek,
Mint forró kemencében a sülő kenyerek.

Szavamra mondom, ha itt a tél,
havat kavargatva időz a szél.
Jégcsapokon kántál hideg dallamot,
kerteken át, parkok fái közt csavarog.

Szakad a hó, a dombot csenddel takarja,
szánkóra vágyik, gyermeki zsivajra.
Tó márványán korcsolya csikorog,
ha itt a tél, a hóember csak vigyorog.
Sancho


Holt ladik

Viharverte fák alatt csónak pihen,

Sem gazdája, sem evezője nincsen.

Tó vize billeg korhadt deszkái között,

Belőle a szürke gém is rég kiköltözött,

 

Olykor körülnézi még pár vadkacsa,

Akad e nekik ott némi apró vacsora.

Békák randevúznak szúnyogra várva,

Nászt brekegnek a holdas éjszakába,

 

Fülesbagoly kerget egeret a parton,

S lakmározik, nehogy éhen haljon.

Viharverte fák alatt csónak pihen,

Múltja van, jövője nincsen.

 

 

A kenyérhez

Több vagy nekem annál, mint aminek látszol

Légy itt velem, vagy testvéreid e világon bárhol.

S úgy szeretlek, mint anya a gyermekét,

Isten áldja meg a pék mind a két kezét.

És áldja meg a földet is, ahol születtél

A vizet és a tüzet, a kemencét amiben sülhettél.

 

Mert több vagy nekem ennél az ünnepnél.

 

Testem tápláléka vagy, égi manna, éltető erő,

Családtag és szeretet, tisztelet és békehirdető.

Emlékeim őrzője vagy egy-egy karéjra írva,

Mosollyal, s könnyekkel a morzsákra sírva.

Aranybarna köpenyed alatt láthatatlan a jövő,

De reményekkel telve, himnusszal érkező.

 

Mert több vagy nekem ennél az ünnepnél.

 

Elnézlek így a piros-fehér-zöld szalaggal a derekadon,

Szép szőttes terítővel a válladon...

Arra gondoltam, hogy minden nap így kellene felöltöznöd,

Szép vagy nagyon.

 

Jó kenyeret mindenkinek!

 

 

Víztükrén csónak ring…


Víztükrén csónak ring,

simogatja a csendet,

Falevél a szél húrjain

lágy dallamot penget.

Virágzik a Napnak

millió ultraibolyája,

A nyár egyetlen,

perzselőn sugárzó virága.

 

Horgászok hada üli

körbe a kanyargós partot,

A csalihalak még kapnak

egy utolsó sanszot.

Amott a vén fák

langy` vizet kortyolnak,

Békák fürdenek,

a pókok lustán horgolnak.

 

Az öreg híd mára

új ruhában díszeleg,

Egy pár sirály az égen

nekik is tiszteleg.

Büszkén strázsál a kilátó,

őrzi partját,

Ha itt lennél, hallhatnád

a csend hangját.

 

 

Azok a 80-as évek.

Szép évek voltak. Holleanyó akkoriban még fiatal anyó lehetett, mert ritkábban takarított, mint manapság, talán kezdő háziasszony, s nem rázta úgy a párnákat, dunnákat ahogy manapság. Mégis, voltak évszakok, a megadott időegységnek megfelelően. És voltak még értelmes dolgok, amit ma, - valljuk be – visszasírunk, vagy hiányolunk. Hát én is sírok idebenn, mélyen kicsit, s kívánom is, jöjjön belőle vissza sok szép dolog, ami boldogabbá tehetné életünket. Talán elcsépelt, de amikor megszülettünk és cseperedtünk, az utca volt az a hely, ahol jól éreztük magunkat, s persze a körülvevő környezet. Szerencsés vagyok, mert sokan voltunk gyerekek az utcánkba, volt ott kistó pecázni, csatorna tele csíborral meg piócákkal, nádas madarakkal és búvóhelyekkel, park sziklával, sok-sok fával, de volt a közelben nagyobb út s mellette erdő is tele vadakkal. Szép koktél, ittuk és élveztük ízét. Kisiskolásként kisdobos, feljebb úttörő lehetett még akkor az ifjúság. Avatóm nevére már nem emlékszem és arra sem, hogy milyen örs volt a nevünk, de az iskolaudvarra igen, ahol néhány százan esküt tettünk. Feladata volt mindenkinek, meg zászló, és mintamókus, számháború és főzőverseny az erdőszélén. Volt 4 színű tollam, bélyeg és naptár gyűjteményem, a lányoknak emlékkönyvük. Majáliskor ünnepi ruhába bújtunk és felvonultunk a többi felnőttel és iskolákkal. Csodaszépen feldíszített autók, virágok és lufik, millió kis papírlobogó a kezekben. Később a sportpályán sörgőre ültünk, és a nagy cégek ingyen virslijét ettük és bambiját ittuk. Az egész olyan vidám volt és önfeledt, de a komoly ünnepekben is volt jó dolog. A méltóságteljesség, még akkor is, ha végig kellett állni az egészet. Sűrűn járt a család, baráti családokkal együtt kirándulni és sátorozni egy közeli erdőbe, vagy tó mellé. Sőt, télen is, szánkózni. Sosem felejtem el az ibolyamezőt, a sátrakat, a bográcsolást és a szalonnasütéseket, a focit a zölderdő dombjai között. Kicsit arrébb egy szakadék mélyén, friss forrásvíz fakadt, s az agyag olyan sárga volt, mint a mustár. Anyám, s apám dolgoztak rendületlenül, anyám kerékpárral, apám simson motorral járt, mi gyalog mentünk suliba, több kilómétert. Iskolatáskáink egyre nehezebbek voltak az évek múlásával, de nem bántuk. Azt sem, ha játékaink során csupa-csupa koszosak, vagy sarasak lettünk. Sebeinkkel sem igazán törődve élveztük gyerekkorunkat. Egy kis tavat ástak ki markolóval 75 környékén, akkor még sokat fürödtünk benne. Később már csak horgászni volt jó a nádassal szegélyezett víz. Télen hatalmas korcsolyázás volt rajta, el kellett sűrűn kéreckedni, mert csak úgy, nem mehettünk tesómmal. Általában a kanálison keresztül csúsztunk odáig az utcabeliekkel, s nagyon kellett vigyázni a lepkés kulcsra. Itt tanultam meg korizni. S ha akkor, a jégkorong ismertebb sport lett volna idehaza, biztos hogy a mai nagyokkal játszanék egy csapatban. A nádas mögötti tisztáson hóolvadást követően, ahogy felszívódott a víz, már kint is voltunk focizni, bújócskázni, fogócskázni. Hát, nem sok nádirigó tudott fészket rakni, annyi szent. Sokat kergetőztünk a nádasban, meg sátrat építettünk, ott csaptuk el az időt. Na és persze az utca egyetlen akácfáján. Láttuk őt is felnőni, engedte, hogy tiporjuk, másszunk rá. Csodaszép volt, amikor virágba borult, és az illata… Potyogtunk róla rendesen, kikötöztük azt, akit csak akartunk hozzá és ott volt a hunyó is, míg ki nem számolta az ötvenet. A földes utca porába rajzoltunk ugróiskolát, mindenkinek saját kavicsa volt, piszkáltuk fűszállal a lyukak mélyén lapuló cserebogarakat, árkot ugrottunk, hú, és sokat bicikliztünk. Van is egy emlék-seb az ajkamon, mit ne mondjak, a fémcsöngő kallantyúja szúrta keresztül. A suli után ismét suliba kerültünk, szakmát kellett tanulni. "Legalább az legyen, bár mi is lesz később", mondta a fater. Ma tudom, igaza volt. Hát azok az évek sem múltak el nyomtalanul. Koleszos voltam, sokat utaztam haza, de akkor még stoppolni is lehetett. A suliban reformáltunk mindent amit csak lehetett, rosszak voltunk, lázadók. Tanáraink ma is emlékeznek ránk, ha összefutunk a biennálékon. Köpenybe kellett órára járni, egyenköpenybe. A tornafelszerelésről ne is beszéljünk. Készült is egy kis videóklipp a régi idők tornászairól,( mi, kilencen fiúk vagyunk a szereplői) s majd elájultam, amikor sok-sok év után az osztályfőnök elhozta a videót megmutatni, a 15 éves találkozóra. A szakmai nyári gyakorlatok is bulisan teltek a Balatonnál. Majd levizsgáztunk mindannyian, senki sem bukott, hiszen Gizi néni segített. Alig mentem el melózni, alig örültem még a 20-50 filléres fizetésemelésemnek, már el is vittek katonának, ahol ismét esküt tettünk a hazánkért. Társaimmal tornáztam reggelente, lövészetre mentünk, kiképeztek rendesen, volt egy kis szívatás is, majd a határ menti kisközségbe vezényeltek őrködni. Igazán szép emlékek voltak, tele történésekkel. Egyszer a mafiban (magasfigyelő, magasles) ketten voltunk szoliban, ( szolgálat ) sötétedett már, amikor megrezzentek a bokrok, léptek zaját hallottuk. Vajon merről jön, merre szegezzük a puskát, kicsit be is voltunk tojva, az az igazság. A félhomályból előbukkanó vaddisznók a szívbajt hozták ránk, nem gondoltuk volna, hogy csendben is tudnak osonni. Kicsit arrébb, igazi határsértőt fogott társunk, akit le akart fizetni, csak engedje át. Természetesen a laktanyába kötött ki az illető, s onnan tovább a megyeiekhez. Aztán volt egy kemény telünk is, nagy bazi hóval, hideggel. Fogvacogva engedtük át az utasokat, s akkoriban bizony volt belőlük, jöttek csőstül. Bevallom, amikor leszereltem, még nem gondoltam volna, hogy ma mennyit jelent ez nekem, hogy katona voltam. Igen, adott tartást, és felelősséget, erőt, egészséget. Van leszerelő zászlóm, és egy szép emlékplakettem. Aztán csajoztunk ezerrel, divatot követtünk, koncertekre jártunk, jó zenét hallgattunk aminek volt értelmes szövege, moziba jártunk folyton, igazi sportszeletet ehettünk, meg dunakavicsot, sok-sok ismerőst, barátot szereztünk, szakmát tanulhattunk és munkahelyünkön sokáig dolgozhattunk. Nagyon sok dolog kimaradt, amit még beleírhattam volna, de úgy gondoltam, hogy majd nektek is előjön sok, régi szép emlék, dolog, eszköz és történés. - a szódás, ki lovaskocsival járta az utcát és cserélte ki az üvegeket, - cukros-vizes kenyér - szilvalekvárfőzés üstben - disznóvágás - tojás szén - tárcsás mosógép - jojó - Beátricse

Szép emlékezést!

 

Újévi repeta

A tegnapot ízlelgettem mi volt, mi maradt,

S hogy mi vár majd sorsom kék ege alatt.

Mi más, béke, szerelem, egészség és szerencse,

Hisz` kívántátok, és már bennem a sok lencse.

 

Lábam nyomát hagytam a tegnapokban,

Keserűt, bánatost, vágyakat megfagyottan.

Jövőmre fogadalmat nem tettem egyet sem,

Egyet kívántam, hogy a nagy Őt szerethessem.

 

Tegnap pezsgőt emeltem, himnuszt énekeltem,

Ma gondolataimmal gyorsan számvetettem.

Kellenek a jó barátok, a tiszta lelkek, a versek,

A célok, az ünnepek, hogy boldogabb lehessek.

Köszöntelek e sorokkal /2011/

 

Karácsony por

Karácsony, Karácsony, tűz meleg Karácsony,

Angyalkák csücsülnek zöldellő faágon.

Merre száll a gyermekkor, a meleg kalács ízű esték,

Hol vannak kik az ünnepeink boldogabbá tették…

Már kihűltek a forró, kerek gesztenyék.

 

Fogd meg kezem, érezd hogy neked itt vagyok,

Nézz a szemembe és mondom mit látok…

Áldott Karácsony port hintek reátok.

Benne szeretet, arany-gyertyája kanóc időt lángol,

Fenyő-sziluettjével gyermeki mosoly táncol…

Felnőnek ők is, éljenek bárhol.

 

S hogy mi lesz az ajándék, tükörkép önmagadnak,

Mint simogató hópehely, jégvirág egy kisablaknak…

Mert szívek majd, akkor is dobbannak.

Dobbannak születésnek, szeretetnek, kedvességnek,

Egészségnek, betegségnek, fiatalnak, öregségnek…

S hagyj helyet lelked örök békéjének.

 

Dobbannak szánkónak, korcsolyának, hóembernek,

Ajándéknak, ölelésnek, mosolyoknak, jó ételnek…

Imáknak, éneknek, barátnak, Istennek.

Karácsony, Karácsony, tűz meleg Karácsony,

Angyalkák csücsülnek zöldellő faágon.

Áldott Karácsonyt Kívánok!

2010-12-24 Sancho

 

Gyöngyszemek

/2010.12.08. Családi kiállítás, "Emese Álma"/

Guruljatok gyöngyszemek

Koszorúba gyűljetek,

Mint családi körben

Az ünnepek, hol

Szegény lelkek nincsenek,

Mert ott lakik a szeretet.

 

és a szavak sem kellenek…

 

Guruljatok gyöngyszemek

Két kéz ringat, s ad neked,

Mi örömkönnyet rejteget,

Benne Emese álmait,

S királyait is megleled,

Mint takács vásznán életed.

 

és a szavak sem kellenek

…

Guruljatok gyöngyszemek

Ringasson álmot, kisdedet,

Láttass velem kincseket

Pirosat, fehéret s zöldeket,

Hisz, igaz magyar szívvel

Mesélni csak így lehet.

 

és a szavak sem kellenek

…

Guruljatok gyöngyszemek

Kicsik, nagyok és fényesek,

Mint üveggolyóba zárt Pillanat,

el ne vesszetek,

Belőlük teljen szívetek,

Amikor eljönnek az ünnepek.

 

és a szavak sem kellenek…

 

Karácsonyi vers

Mi vagy Karácsony? Szeretet?

Fahéj illattal hintett kis szoba, hófödte pici ház,

Aprósütemény, rajta sok-sok cukor máz.

Fenyő köré tekergetett színes papírlánc,

Ágakon ringó sárgás gyertyaláng.

 

Mi vagy Karácsony? Ünnep?

Születésnap, csupa, csupa örömkönny,

Emberke születik, kis Jézus a földünkön.

Angyalok vigyázzák sorsa fonalát,

S a három szerecsen néki súgja szép dalát.

 

Mi vagy Karácsony? Család?

Itt a nagymama és leánya, annak is tündér kis unokája,

Férfiak és rokonok, gyermekek mosolygása,

Emlékek a fán, csillog egy-egy gömbbe zárva,

Egy becsomagolt szeretet ölelő darabkája.

 

Ez vagy Karácsony

…

Mikulás

Elindult a szán, rajta piros Mikulás,

Évente egyszer ez neki nagy kirándulás.

Hegyen völgyön csilingel, ho ho ho hó,

Útján közben hull reá a ragyogó, puha hó.

Kis cipőbe csempészi, vagy az ablakba,

Hogy ki mit kapott, az kiderül holnapra.

Rossz gyereknek virgács jár ám, nem más,

A jó gyereknek a sok finom csoki-mikulás.

Minden gyerek örvendez, mosolyogva néz,

Semükben csillog a boldogság, mint az édes méz.

 

Emlékképek

Sötétzöldje a fűnek, lombja a fának,

Alkonya s emléke csupán a mának.

Oly eleven gyermekkorom vidám helyszíne,

Felnő az ember, múlttal teli a szíve.

Sokszor könnyes szemmel révedek a semmibe,

Eltemettük őket, így kell lennie.

 

Őszfehér haja mamámnak, kerek mosolygós arca papámnak,

Előttem vannak, néha meglátogatnak, szinte dajkálnak.

Anyósom anyai törődése, apósom bölcsessége,

Ők is elmentek már föl, az égbe örökre.

Testvéröcsém is elment, hiánya szívemet facsarja,

Őrzöm gyermekkorunk emlékét, anyám is siratja.

 

Játszóterünk tágas volt, zsúfolt, csak úgy zsongott,

Ma alig vannak rajta, arra jártam kongott.

Sötétzöldje a fűnek, lombja a fának,

Megkopott, kipusztult, nagyon-nagyon fájnak.

 

Kondolencia

Érzem közeleg a tél, falevél-szőnyeget terít le a szél,

Várja nagyon, hogy hó takarja be az ősz kopasz ágait.

Hogy mennyi halált hozott arról egy kukkot nem mesél,

Világra szórja majd fehér, hideg halotti vágyait.

 

Fagyott földben nyugszanak őseim, már nem dideregnek,

Kiáltásukat nem hallani, de suttogásuk ünnepel.

A temető gyertyái, mint lelkek ide-oda libbennek,

S a halotti napon az élő emberek imáikkal tűnnek el.

 

Sírj anyám, könnyed áztassa

Fiad hantját csendesen,

Én veled sírok, fogom kezed,

Öcsémhez mormolt imánk…...

úgy legyen.

 

Fújj te szél, vidd szavunk a mennybe

Fel, egészen kapuján túlra,

Mindannyian készülődünk

Lassan, oda a fényes útra.

 

Érzem közeleg a tél, ablakomra hordja levelét a szél,

Jégvirág nyílik rajta, s fehér bimbók lepik ágait.

Gyötrő karácsonyokról, születésnapokról nem mesél,

Dúlt szívek dobbanása ordítja fájó vágyait.

 

Fagyott földben őseim, sírjukon virág didereg,

Sárgás lánggal, árnyékukkal táncolva ünnepel.

Kanócnyi életük füstje a messzeségbe libbennek,

De sem a mosoly, sem az emlékek nem tűnnek el.

 

Sírj anyám, könnyed áztassa

Fiad hantját csendesen,

Én veled sírok, fogom kezed,

Öcsémhez mormolt imánk…...

úgy legyen,

úgy legyen.

 

20. Házassági évfordulónkra

"A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene, A kenyér, mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér; Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett; Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér." Conrad Aiken

Fiatal éveink meneteltek a múltba, Emlékeinkre pillantunk így húsz év után. Jövőnk ködös tájkép, hűvös szél fújja, Ki tudja mely mezsgyén sétálunk egy délután.

Melletted jó volt ébredni és kelni fel, A nap csókoddal, mosolyoddal énekelt, S amikor átöleltelek, ölelve lettem boldogabb, Egész valóddal lett teli sok-sok buja gondolat.

Szemeddel szerettél, őszinte, igaz tükör, Megláttam benned éveken át, szeretve lenni jó. Szavak nélkül szerettél, így egy sem gyötör, Neved kimondva kalapált szívemen, Ildikó.

Veled jó volt utazni, magyar honba járni, Idegen országba csodákkal honvágyni, Barátok közt dicshimnuszt költeni, Sok halálra könnyel, nyelvet ölteni.

Megfogtál hasamon keresztül, éltet főzeted, Gyermek nélkül fáj szívünk, bűntudatod ne legyen. Éles elméd csábító, mi sorsom levesébe fűszered, Könnyen ment, hogy szépen, lassan megegyem.

Együtt nevettük és sírtuk át a hosszú éveket, Pengő citeraszóra táncoltam volna én neked, Csizmám kopott, kalapom előtted emelem, Élj tovább boldogan, legyen szívedben szerelem.

Jövőnk ködös tájkép, hűvös szél fújja, Ki tudja mely mezsgyén sétálunk egy délután. Fiatal éveink meneteltek a múltba, Emlékeinkre pillantunk így húsz év után.

Közös perceinket köszönöm, szívem szeret, Mind a tízmillió ötszáztizenkétezret, Ha még egyszer születnék e világnak, Akkor is téged választanálak. 2010-08-11

Mádi emlékkép

A Kösöntyű Néptánccsoport hétvégéjéből. gufi hétmérföldes csizmájának nyomában

Az Alföldről indultam, s hegyvidékre értem, Árpád-kori hagyatékát, kíváncsian néztem. Tokaji szőlőtőkén kövér fürtök lógtak, Mádi templom muzsikált a dalos borivóknak. Itt más a hegy leve, mint a homoki tőkék nedve, Talán, a mi Atyánk szolgája több imát tett bele.

A paplak kertjében növöget száz szúrós kaktusz, Pincéje borát óvja ima, és Zeusz fia, Bacchus. Büszkén mutatja tyúkudvarának kendermagos seregét, Kő gyűjteményét, pálinkája és borának készletét. Sörpadokon a Kösöntyű jó hangulatban evett, s ivott, Mellé, Darvas atya pár történelmi gondolatot nyitott.

Délután, zöldellő erdőben sétáltam a hegyek oldalán, Elnéztem a kispatakot, méláztam madarak dalán. Estefelé a szálláson tűz köré ült, pihent a csapat, Majd egy nagy farkú kismókus ugrálta végig a kerítés falat. Éjféltájt nyugovóra tértünk, mosolygón hálózsákba bújtam, Kora reggel zivatarra keltem, forró kávém, s a cigim fújtam.

Vasárnap tízre mentünk a misére, mormoltunk imát, Keresztet vetettünk, és áhítattal hallgattuk a liturgiát. A bor és a pálinka beszerzése után indultunk haza, Tokajnál megnéztük, miként találkozik a Bodrog és a Tisza. Napsütés, eső és szivárvány kísérte utunkat a házig, Többet, meséljen egy-egy fénykép, azon más emlék is látszik.

Levél Anyámhoz

Drága Édesanyám! Messze vagyok tőled és nem közel, s nem tudom, hogy könnyeimet hová rejtsem el. Ölelnélek, csókolgatnám homlokod, ráncaidra gyógyírt vinnék, jól tudod. De ma, csak lélekben vagyok melletted, kötöttem is egy csokor orgonát, ahogyan mindig is szeretted. Illatod idézem és kedves mosolyod, és ölelésed, és tudom, hogy kezem még most is fogod.

Anyám! Te vagy nekem az őrző angyalom, velem vagy örömömben, és ha nagy a bánatom. A köszönet is kevés gyerekkorom óta, amit kaptam tőled, nem hasonlít szóra. Szűnni nem akaró szeretetem hálául kevés, Én ezerszer többet akarok adni, mint amit remélsz. Mind, mind lehordom neked az összes csillagot, A Vénuszt, a Holdat, a Napot mi fenn ragyog.

Tegnap, mikor telefonon kerestél, jó volt hangodat hallani, s ahogyan nevettél. És mondtad, áradt belőled a mondanivaló, hallgattalak, mert lelkemnek ma az való. Mint kisded koromban, csitítja szívemet, éreztem, vidáman töltöd most is a perceket. Halkan búcsúzom tőled jóanyám, végtelen sok boldogságot kívánok anyák napján! fiad Sándor ui: Szeretlek

Buja kertem majálisa

Tujafa tetejében… Feketerigó párbajozik fütyörészve, seregéllyel feleselget, Vadgalamb pár turbékol, s a veréb sereg zagyvál ismeretlen verseket. Míg akácfák közt… Füsti fecskék kergetőznek, addig harkály koma kopogtat a fákon, Dongó, darázs, méhraj, és a lepke libben langyszellő szárnyon. Gyöngyvirágok oltalmában… Csigák csosszannak, verőköltő bodobácsok a hangyákat kergetik, Levéltetvek szurkolnak tömegesen, őket a 7 pettyes katicák jóízűen megeszik. Tiszafa ága alatt… A pék pókja bekapja a legyet, a kecskebéka a vérszomjas szúnyogot, A földigiliszták lustán lazítanak, a fürge homoki gyík kő alatt kuporog. Fenyőfa közelében… A föld alatt izeg a cserebogár pajor, arrébb mozog a vaspondró, Vagy egy gépmadár zúgása ébreszti fel, vagy egy kerti locsoló. Cseresznyefa árnyékában… Biokertem burgonyaleveleit, krumplibogár hada lepi, Úgy tudom a szorgos kéz az ellenszere, ha mind leszedegeti. Göcsörtös fűz alatt… A macskám ásítva hempereg, mellettem csak kutyám ügyel, fülel, Ó, ezer szép májusi életképek, bár sosem tűnnétek el.

 



Üzenetküldés
Írj véleményt!

E-mail címed:
Szöveg:


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



spanyol elemer [ 2016-03-04 21:24 ]

...köszönöm,hogy itt járhattam.






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!