Bejelentés


Sancho Emlékképek Sancho Emlékképek
Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.





Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Hírek
Textilia festés

Egyedi minták, ábrák festése terítőre, pólóra stb. Zászlók és feliratok készítését vállalja, mosásálló festékekkel Dr. Fincicky Sándorné Piroska, textilfestő. Figyelem!! Házi, kézműves technológiával dolgozik. Érdemes megtekinteni munkáit, válogatni és vásárolni alkotásaiból. Cím: Lakitelek, Iskola u. 2. Tel.: 0676/448-992 vagy 0620/595-58-86 Hívd bizalommal :)

tovább >>



Szavazás


Linkek





KÖSÖNTYŰS EMLÉK KÖNYV

Történetek, események dióhéjban, rólunk...


 

 

Sajnos, a dió elfogyott...

2015

 

 

2014

 

Rostockba vittük a néptáncot


Deutsch-Ungarische Gesellschaft / Német-Magyar Társadalom (Barátság) 20 éves jubileumát ünnepelte 2014 augusztus 30.-án a németországi Rostockban. Ez alkalomból a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium egyik pék szakoktatója Túri Tibor kért fel, hogy színesítsük meg a hétvégét néptáncokkal is. A Kösöntyű Néptánccsoport tagjakét, táncos partneremmel Tábori Margittal tettünk eleget e kedves meghívásnak, így buszra szálltunk és csaknem 1300 kilométert utaztunk az északi tengerig. Repertoárunk a Bagi, Bődi, Bodrogközi, Széri táncok voltak, elosztva a szombati napra két blokkba, melyek szünetét Nagy Gabriella kecskeméti citerás töltötte meg népdalaival. A helyi népdalkórus is énekelt, meglepetésünkre magyarul is. Tudni kell, hogy ez a szervezet a tanulók szakmai képzését segíti elő, ezért ott a magyar diákok tanulhattak, Nagykőrösön pedig a német diákok, melyről igen kimerítő tanulmányt kell készíteni, nem csak ebben az ágazatban. Érdekes emberekkel ismerkedhettünk meg, köztük Dr. Edda Henze elnök asszonnyal, aki egyben a rendezvény főszervezője volt és remek házigazdája e reprezentatív ünnepségnek. Továbbá, Letenyei Istvánnal aki Szekszárdról hozott borokat kiállítani és kóstolni, és kedves feleségével Mártával, aki az Emberi Erőforrások Minisztériumából érkezett, valamint a résztvevő diákokkal ismerkedtünk, és találkozhattam sok támogatóval is. Az ebédet maga Túri Tibor tanár úr készítette el, vaddisznó gulyást cipóban tálalva, mindenki nagy megelégedésére. Egy kis kirándulást tettünk Warnemündében a tengerparton, velünk tartott Nagy Gabriella citerás és énekes, ki velem együtt ő is Toldis diák volt valamikor, valamint Márton Erzsébet tanuló. A kissé esőharmatos délutánon hatalmas óceánjárókat, vitorlás hajókat láttunk a kikötőben pihenni, szemtelen sirályok röpködtek körülöttünk, és az embertömeg egészen a világító toronyig hömpölygött. Akadtak, akik megmártóztak a hűvös vízben, vagy sétáltak a sziklák körül, vagy kagylókat keresgéltek. Mi igyekeztünk visszafelé vonattal, hiszen a vendégekre még várt három meglepetés koreográfia és citera szó, illetve este a táncház. Aki tehette velünk tartott, próbálgatta a lépéseket, az ütemet, még olyan is akadt, aki énekelte a dalokat, és a kései órákban kellemes fáradtságról számoltak be, megköszönve az élményt. Mi is köszönetet mondtunk a lehetőségért Tibornak, Eddának, remek volt ez a pár nap. Köszönetet mondunk Letenyei Istvánnak és feleségének Mártának akik haza szállítottak autójukkal Budapestig, nem kis eső kísérte végig utunkat. Köszönöm Tábori Margitnak is, aki vállalta velem a hosszú utat és a fellépést. Sok Boldog Születésnapot kívánunk még a társaságnak!

 

 

A KÖSÖNTYŰ NÉPTÁNCCSOPORT ERDÉLYBEN______________________________

Gyűjtőút  2014.07.22.-27.

 

„Emberek jönnek feléd a múltból, tekintetek érnek, szavak zsonganak.

És mérhetetlenül vágyódsz oda vissza, ahonnan a sors elszakított.

Fáj, tudom.

Lelked eltépett gyökérszálai véreznek ilyenkor. És ez a fájdalom gyakorta visszatér."

Wass Albert

 

Lakitelek - Kolozsvár - Vármező - Várhegy - Székelyhodos - Jobbágytelke - Holtmaros - Istenszéke - Marosvécs - Marosvásárhely - Nyárádmagyarós - Körösfő - Lakitelek

 

A lakiteleki Népfőiskolának köszönhetően a tánccsoport, ez év júliusában Székelyföldet látogatta meg azzal a céllal, hogy bővítse ismereteit onnan, ahonnan erednek a népi szokások, dalok, táncok. Próbaidőszakunk nyári szünetét e pár nap utazás is színesítette, így a hétvégi készülődés után kedd hajnalban célba vettük Jobbágytelkét. Újra az Áipli busszal gurulhatott a csapat, felfért minden csomag és a nagybőgő is, bár nem volt teljes a létszám, egyéb bajos kötelezettségek miatt. Mivel tudjuk és igaz, hogy: „Ember tervez, Isten végez", legalább Istenszékét nézzük már meg közelebbről.

 

Kolozsvár ) Buszunk hosszabb ideig először parkolt le, úgy dél körül, s míg emésztettük a tájak szépségét, érintetlen bársonyosságát, megmozgattuk kicsit magunkat és elsétáltunk a kolozsvári magyar konzulátusra. Itt Magdó János főkonzul úr várt bennünket szeretettel.  Kisvártatva a főtéren találtuk magunkat, ahol Asztalos Lajos nyugdíjas helytörténész mutatta be a Szent Mihály Székesegyházat, az 'Egyesülés' főteret és környékét, a Mátyás király emlékművet és szülőházát, valamint Bocskai István szülőházát. Szép város Kolozsvár, egy híres nóta szerint is, így érdemes lenne itt is többet időzni, hogy megismerhesse és láthassa a sok történelmi emléket az ember. Lajos bácsi meg csak mondta, mondta, lekötötte figyelmünket, s közben észre sem vettük, de elrepült az idő.

Vármező ) Szálláshelyünk színtere, mely a 'Hunul Vándor fogadó' nevet viselte, a zubogó Nyárád patak mellett épült. Nagyon kellemes, parkosított, családbarát pihenő az ide betérőnek. Lassan üdülőfaluvá növi ki magát, egyben hatalmas pisztrángtenyészettel is rendelkezik, illetve itt adnak helyet az Áfonya fesztiválnak is. A Kösöntyű elfoglalta az épületet, felfrissülve ültünk a vacsoraasztalhoz. Barabási Ottó, Székelyhodos polgármestere üdvözölt bennünket, ki négy települést is vezet. A pohárköszöntők után, töltött káposzta és sok finom ital is került elénk. Közben megbeszéltük a másnapi programot, s ki-ki nyugovóra tért a hosszú út után, a kellemesen tágas szobákban.

Székelyhodos ) Nevét a sok 'hód'-nak ( vízi rágcsáló ) köszönheti. Fekvése: községközpont Marosvásárhelytől 30 km-re északkeletre, Szovátától 30 km-re északnyugatra, Szászrégentől délkeletre.  Római katolikus temploma 1332-ben már állt, a 15. században gótikus stílusban átépítették, 1763 és 1768 között bővítették és átépítették, tornya 1754-ben épült. Szerdán az Áipli busszal érkeztünk e kicsiny faluba, annak is kicsiny főterére. Új park épült, benne padok, díszkövek, fonott fűz, és 3 székelykapu áll. Magyarországi testvér községe, Géderlak.  Kísérőnk Mihály József atya, bemutatta a települést és a katolikus templomot. Páran felmásztunk a harangokhoz a toronyba, onnan is készült jó pár fotó. A harangok jégeső közeledtével is megszólalnak, tűz esetén is. Hagyományok: néptáncok és dalai, szalmafonás, búcsújárás stb. Pár gyógynövény után kutatva, vidáman lesétáltunk a közösségi házba, ahol ebéddel vártak. Csorba leves, székelykáposzta, túrós béles is szerepelt a menüben. Megszólalni is alig tudtunk a finom ebéd után, nem hogy menni, így csak poroszkálva értük el a buszt. Irány Jobbágytelke.

Jobbágytelke ) Nyárád mente legtisztább magyar katolikus községe. Görgényi várjobbágyok voltak az első lakói, innen ered a név. Szomszédai keletről: Köszvényes, Mikháza, Deményháza, nyugatról: Oláhtelek, északról: Kőhér falvak, délről: Hodos. Közigazgatásilag Hodos községhez tartozik. Ezen a néven először az 1514-es lajstromban szerepel, 68 házzal. Lakóinak száma csökken.

A lakosság egésze magyar ajkú, katolikus, egyre jobban elöregedik, a fiatalok nagyvárosokba mennek tanulni s dolgozni, vagy nyugatra. Hagyományőrzés: néptánc, maros menti dalok, szalmafonás, búcsúk és hagyományos ünnepek megülése, valamint néptánc tábor (2014).

2006 júniusában nyílt meg a nagyközönség előtt a falumúzeum, ebben tekinthettük meg a múlt tárgyait, bútorait, szobaberendezéseket, használati- és dísztárgyakat, viseleteket, fényképeket. Az egyik szoba Bartók Béla jobbágytelki gyűjtésének állít emléket. Orbán Kálmánné Veronika és családja is sokat tett a megvalósításért. Veronikáéknál láthattuk, hogyan kell elkezdeni a búza tisztítását.

A búzát marokra kell válogatni, kasztálni, ( levágni a fejeket ) majd ízekre szedni. A méretre válogatás után lehet fonni, amit mi is sokan kipróbáltunk, de volt, aki az archívumot figyelte a televízióban, volt, aki beszélgetett, és volt, aki vásárolt a sok szép fonott csodából. Házigazdánk és családja szeretettel volt irántunk, köszönet érte. Köszönet fiainak, Kálmánnak és Csabának a tánctanításért, amit a helyi művelődési házban gyakorolhattunk fellépésüket követően. Dominált a legények szalmakalapja és a leányok vidám csujogatói, illetve szépen fonott hajuk. Rövid történeteket mesélt Miklós Boldizsár bácsi az aratásról és arról, hogy mi folyt a fonóban, hogyan múlatták az időt. Az ismert dalt ( Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő...) együtt énekeltük zenészeink ritmusára. Késő estig roptuk, körtánccal ért véget a nap.

Holtmaros  ) 24.-én a reggeli órákban utunk, Wass Albert emlékei felé vezetett. Marosvécs

Szászrégentől 10 km-re fekszik a Maros jobb partján. A dombtetőn áll a Kemény kastély, melyhez hosszú lépcsősor vezet fel a bejáratig. Ennek hátsó nagy kertjében van Czegei és szentegyedi gróf Wass Albert végső nyughelye. Elhelyeztük rá tiszteletünk 'kösöntyűs' koszorúját, majd elénekeltük a himnuszokat. Megható érzéssel töltött el mindannyiunkat.

 

„ Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten."

Wass Albert

 

E szellemben érkeztünk Holtmarosra. A Görgényi havasok lábánál fekszik, ahol a Maros folyó kilép a Kelemen és a Görgényi havasok öleléséből. Baráth József tiszteletes úr üdvözölt nagy szeretettel, majd indított útnak vidáman, mégis óvatosságra intve 'medvés' történetekkel Istenszéke felé. Túrázni mindenki szeret, főleg ha jó az idő és minden a szeme elé kerül, ami nyugtatja az ember lelkét. Így is volt egy darabig felfelé menet, mígnem hatalmas felhők gyűltek a fejünk felé és hatalmas záport zúdított a Jóisten a nyakunkba. Nem volt mit tenni, félúton visszafordultunk, ám mindenki csüdig elázott. Pár óra múlva, kissé száradtabb állapotban, a tiszteletes úr a református templomba hívott. Érdekes dolgokat mesélt Wass Albertről ( itt őrizték hamvait ), és mellszobráról ( gyalázták a templomkertben ), a körülötte élő legendákról ( öngyilkos lett ), beleszőve saját érzéseit is. Világossá vált előttünk a templomban a kék szín használata és jelentése, és a történelem kis szeletkéjének értelmezése. Koszorú került a szoborra, hittel imát mondtunk, és köszönetet. Kései ebédünket a szomszédos vendégházban költöttük el, közben tovább hallgattuk a történelmet. Elbúcsúztunk, majd esőben indultunk Vármezőre, ám vissza-visszakacsintgatva megcsodálhattuk 'Isten székét'. Aki csak tehette letusolt, száraz, tiszta ruhába bújt és élvezte a patak sóhajtásait, a tiszta levegőt, a nyugalmat. Később úgy határoztunk, hogy Tormási Elek, Inoka Győző és Hegedűs Gergely zenészekkel átvonulunk a szemközti művelődési házba, egy kis közös táncra, beszélgetésre, iddogálásra, játékra.

Marosvásárhely ) A székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központjába csöppentünk. A buszról leszállva, Barabási Ottó polgármester úr vezetett el a Kultúrpalotáig. Egy kis ügyintézés után, már csodálhattuk is a hatalmas épület termeit, mely igen díszesre volt kipingálva. Természetesen idegenvezetőnket hallgattuk, aki mesélt néhány érdekes dolgot a palotáról és termeiben kiállított szobrokról, festményekről, cifrázott, színesre festett ablakairól. A több mint 800 férőhelyes koncertteremben rengeteg híres ember megfordult, maga Bartók Béla is.

Kilépve a nyár forróságára a valóságba, átvágtunk a Rózsák terén, bekanyarodtunk a Bolyai utcába és máris a Teleki Tékához értünk el. Gálfalvi György író és felesége Zsigmond Irma várt ránk szeretettel, kik röviden ismertették velünk a könyvtár eredetét. 1802 óta működik a könyvtár folyamatosan. Irma néni évtizedekig vezette a könyvtárat, míg nyugdíjba nem ment. Számos könyvet láttunk elzárva a szekrényekben, dróthálók mögött, vagy üveg alatt, de sok szobor is díszítette a fehér falakat. Érdemes hosszabb időt erre a témára szánni, de ha nincs személyesen ott az ember, az internetre belépve és felkeresve az oldalt, számos érdekességre, tudományágra bukkanhat. Ebédidőnket a város egyik közétkezdéjében töltöttük, igen kellemes környezetben, jó ételeket kóstolva. Ezután röviden, lehetőség adódott betekinteni Keresztelő Szent János-templomba. A barokk stílusban épült templom a térség legnagyobb római katolikus vallású épülete.

Áipliné Csizmadia Ilona buszvezetőnk most egy rendkívüli hely felé vezette a buszt, amin mindannyian az ebéd okozta teltséget próbáltuk kipihenni.

Nyárádmagyarós  ) A falu Nyárádszeredától keletre 10 km-re a Kis-Nyárád partján, a Súgó és Cigány-patakok egyesülésénél a Bekecsalján fekszik, Maros megyében. A művelődési ház előtt 'mindenki Móga Margit nénije' várt ránk többedmagával, kik már jártak Lakiteleken. Sétáltunk cseppet a polgármesteri hivatalig, onnan visszafelé megálltunk egy kávéra a helyi kis ABC-ben, beszélgettünk. A kis létszámú katolikus közösség büszkeségét tekintettük meg ezek után, azaz egy kápolna méretű kis templomot, mely Szent Imre tiszteletére szentelt hajlék, az egykori református templom helyére épült. A Nap már lemenőben volt, csodálatos fényviszonyok uralkodtak, Pető Zsuzsanna fotós, igen sok képet készített az út során, melyből válogatásokat lehet már látni a Facebookon.

Lassan vacsoraidő lett, így vendéglátóinkkal a szomszédos faluba a Sabina panzióban megvacsoráztunk, majd visszaindultunk Nyárádra, és az egész estét együtt töltöttük. Dalos csokorral köszöntöttek bennünket és jó kaláccsal, pálinkával. Együtt táncoltunk, s zenekarunkhoz Sanyi bácsi is csatlakozott, akik igen szépen muzsikáltak együtt. Nyárád menti táncot láthattunk eredeti előadásban, jó érzéssel kapcsolódtunk be. Ahogy telt, múlt az idő, úgy fáradt el mindenki, majd érzékeny búcsút vettünk a helyiektől és visszaindultunk Vármezőre. Az úton még sokat nevettünk a buszban, ennek ellenére a holnapi napról is esett szó.

Vármező, Jobbágytelke  ) Délelőtt a bőséges reggeli után, amiben elmaradhatatlan volt a padlizsánkrém és az áfonya lekvár, kisebb csapatokra szakadva a környéken túráztunk. Az időjárás kedvező volt, láthattunk pásztorokat, szép szál fenyőket, tavat és patakot egyaránt. Túlságosan messzire nem mentünk, hiszen erőnket ma estére tartogattuk. Egy esküvői rendezvény vette kezdetét a vendéglőben, emiatt megcsúszva, de késve nem, készülődtünk Jobbágytelkére. Kora délután indultunk, közben megálltunk vásárolni még szalmakalapot, mert valakinek lemaradt a kívánsága. Icuka leánya, Szabina terelgette a csapatot a buszra, mert közben megszólalt a harang, ami jégesőre figyelmeztetett. Szerencsére az nem esett, viszont eső annál inkább.

Így érkeztünk a művelődési házba, ahol Csaba és Kálmán várt bennünket ismét, egy kis filmvetítésre. Balla Antalnak, a jobbágytelki Nép Együttes vezetőjének egyik interjúját nézhettük meg. Aki igen sokat mesélt a hagyományokról, dalokról, táncokról.

Az est folyamán, kisebb-nagyobb ünnepélyre gyűltek össze az emberek, a környék településeiről is, kicsik és nagyok. Három koreográfiával leptük meg vendéglátóinkat és a kedves közönséget; Bagi karikázó, legényes, lassú és friss csárdás, Magyarbődi táncok, Bodrogközi verbung, lassú, és friss csárdás.

A szép számmal egybegyűlteknek, elnyerte tetszését előadásunk. Miután átöltöztünk eredeti ruháinkból, elkezdődött a táncház. Jobbágytelki formációt tanultunk, amit sikerült hamar elsajátítani, legalább is az alapokat. Dalokat is énekeltünk, közelebbről megtekinthettük a viseleteket, hajfonatokat. Beszélgettünk és búcsúzkodtunk mindenkitől, bár szívesen maradtunk volna még, de ez volt az utolsó esténk, másnap indultunk hazafelé.

 

Hazajárók:

Kösöntyűsök: Fantoly Gyula - Sallai András - Szuetta Béla - Kovács Sándor - Molnár Arnold - Jakobicz József - Szűcs Ferenc - Ágost Zoltán - Lezsákné Sütő Gabriella - Sallainé Győri Csilla - Szuettáné Bőszén Mária - Tábori Margit - Molnárné Lezsák Anna - Sütőné Gulyás Éva - Tamási Piroska - Csoma Sándorné, Muzsikások: Tormási Elek - Inoka Győző - Hegedűs Gergely, Fotók: Pető Zsuzsanna, Buszvezető, kíséret: Áipliné Csizmadia Ilona, Kondás Szabina

 

Könny és mosoly

/ Erdély hazám... /

Még láttam fenyőket a nagy hegyeken,

Ahol felhők könnyei sűrűn hulltak reájuk,

Kavicsok gördültek a zúgó patakban,

S én Istenszéke alatt mosolyt kerestem.


Még láttam székelyt kapuja alatt,

Ahogy viseletben asszonyára várt,

Misére hívta őket a nagyharang,

S ahogy ballagtak, szemembe könny szaladt.


Még láttam táncost igaz szóra járni,

Hegedűt sírni a nótában hosszan,

Mosollyal együtt énekelni a dalt.

A múlttal akartunk akkor eggyé válni.


Még láttam szemükben könnyet ülni,

Ölelésükben szeretetet, adni és adni

Nem várva semmit, csak mosolyt,

S egy jó szót, szívüket éreztem megkönnyebbülni.


Még látok reményt az arcokban valahol,

Falvakban, ételben, italban, táncokban,

És lobogónkban, mi lelkünknek dobbanása.

Velünk együtt él a könny és a mosoly.


Kovács Sándor / Sancho

KS

 

 

 

------------------------------------------------------------------------------------

A Kösöntyű Néptánccsoport eseményei 2013-ban

 

Elsősorban jubileumi évre tekintünk vissza, hiszen immár 20 éve annak, hogy folyamatosan táncolunk különböző koreográfiákat, táncokat, s adjuk tovább 1993 óta.

Páratlan évet zártunk tavaly, a „szó", mindkét értelmében.

Fellépéseink száma 2013-ban túlhaladta a huszonegyet, ami természetesen nem egyenlő az egyes műsorban megmutatott, akár öt tájegységből vitt koreográfiák számával.

Ez év 10. napján már próbát tartottunk, s a második hónap első hétvégéjén felléptünk a Farsangi bálon.  Elűzve a havas telet, továbbra is gyakoroltuk táncainkat, legfőképp a Felcsíki legényest , mert az a legfrissebb amit tanultunk.  Természetesen a jubileumi gálaműsort már tavaly elkezdtük szervezni, így maradt időnk a részleteket kidolgozni, csiszolgatni a Népfőiskolai fellépések mellett is.  Március 15.-én a helyi művelődési házban ünnepelt a község, ahol mi délután adtunk műsort. Ezen a napon nagy megtiszteltetésben volt része a Kösöntyű Néptánccsoportnak. Lakitelek Önkormányzata azon személyeknek vagy csoportok elismerésére, akik kiemelkedő eredményt értek el a kulturális és közművelődési munkában, a közművelődés korszerű formáinak és módszereinek kidolgozásában és meghonosításában, a 4/2012.(II.03) számú önkormányzati rendeletével  LAKITELEK KÖZMŰVELŐDÉSI DÍJÁT alapította. Lakitelek Önkormányzat Képviselő-testülete 2013. Március 7.i ülésén  úgy döntött, hogy ezen elismerő kitüntetést a 2013. évben a Kösöntyű Néptánccsoport részére adományozza. Nagyon szépen köszönjük a bizalmat. Meghatottan vettük tudomásul a döntést, örömmel vettük át az emlékplakettet és az ezzel járó személyes díszoklevelet.

A „kis Kösöntyűsökkel" együtt folytak a próbák és a fellépések a Népfőiskolán, így a Csángó-Magyar pedagógusok is láthatták táncainkat, és utána a táncházban fergeteges volt a hangulat. Április végén, jótékonysági bálon vettünk részt a Református harang javára címmel. Sajnos a templom harangja egyszer csak megrepedt, s hangja így maradt 'rekedt'.  Remek műsor sikeredett a művelődési házban, s utána a bál, hajnalig tartott.

A Megyei Tűzoltó majális az Autós kempingben került megrendezésre. Nagyszabású és látványos események sorozata kísérte a napot, kellemes, napos időben. Itt a kis Kösöntyűvel közösen táncoltunk a felállított színpadon. Az egész napos rendezvényre nagyon sokan érkeztek a megyéből, így nem csak bennünket, de az óvodások táncait is megtekinthette a közönség csak úgy, mint a tűzoltók látványos bemutatóit.

Repültek a napok olyan gyorsan, hogy a következő hétvégén már ismét a Népfőiskolán roptuk a táncot egy kollégiumnak, majd táncházat adtunk. Egy hét múlva meghívásnak tettünk eleget Németországban, Am Berg közelében, Burg Kastlben, ahol egy ünnepség keretében öt koreográfiát táncoltunk. A magyar gimnázium 55 éves, épp Pünkösdre esett az esemény, így a várkastély udvarában összerakott színpadon 30 perces műsort adtunk, majd táncházat. A világ minden részéről érkeztek volt diákok, tanárok, kiállítók, kikkel volt alkalmunk egy kicsit megismerkedni. Nem volt hiány a magyar nyelvből, a sörből, de még a rengeteg grillezett kolbászból sem, három napon keresztül. Zenekarunk sok elismerő tapsot kapott, nagyon jól húzták a talp alá valót. Köszönet az Áipli Busz kft. vezetőinek a kényelmes Mercedes busz biztosításáért, és a biztonságos utaztatásért.

Hazaérkezésünk után a hét minden napján a gálaműsorunkra készültünk. Mindenki kivette a részét valamilyen formában, legyen az színpaddíszítés, vagy egy apróság beszerzése, vendégek fogadása, stb. Május 26-án teltház fogadott bennünket a művelődési házban, mi pedig egy vásári hangulatot varázsoltunk erre a napra, amit nagy örömmel fogadott a publikum. Köszönjük a sok gratulációt, mosolyt és a tapsot, reméljük lesz még pár jubileumi alkalom.

Júniusban Érsekhalmára utaztunk táncolni a gyereknapra. Igazi nyári idő volt, ahol a gyerekek bekapcsolódhattak különböző programokba, nagyon jól éreztük magunkat köztük.

Három héttel később kezdődött a Népfőiskolán a Kösöntyű Néptánctábor, mely június 30 és július 5

között zajlott.  Fantoly Gyula és Balogh Ildikó vezetésével a hét minden napját jól kihasználtuk a tánctanulásra. Kalotaszegi volt a porondon, aminek lépéseit tanultuk. Igen izzasztó és nehéz volt, de a csapat nem adta fel. Sok új, és visszatérő fiatal és idősebb korosztály vett részt a próbákon. Az utolsó napot táncházzal zártuk, köszönet a zenészeknek a kitartó, és szép muzsikálásért. Természetesen a Kalotaszegi viselettel is megismerkedhettünk közelebbről, leginkább a leány, menyasszony és asszonyok ruházatával. /Bővebbet a Népfőiskola honlapján olvashatsz, fotókkal illusztrálva./

Július 6-án a /Tőserdő/ Tősfürdő parkolójában táncolt a Kösöntyű Néptánccsoport, a III. alkalommal megrendezésre kerülő Lovas napokon. Sok érdeklődő, ismerős között adtunk záróműsort.

Legközelebb, 21-én a Széna Vagy Szalma fesztiválra voltunk hivatalosak a színpadra állni. A három napos rendezvény jó hangulatban zajlott, ki, ki megtalálta a kedvére valót. Ez alkalommal a Holt-Tisza partján lévő parkolót alakították át a szervezők, ahol kis színpadon zenélhettek a zenészek, vagy táncolhattak az iskolás néptáncosok, illetve vetítés és színi előadás is műsorra került.

Júliust az angol táborosoknak adott tánccal és táncházzal zártuk a Népfőiskolán, mely után majd egy hónapot pihentünk a nagy meleg nyárban. Augusztus 24-én Ordasra látogattunk el, ahol a falunap keretén belül táncunkkal nyitottuk meg a napot. Ordas község Bács-Kiskun megyében található, közvetlenül a Duna jobb partján, Kalocsától Északra, 18 km-re. A falu apraja, nagyja jó hangulatban múlatta a napot. A hónap utolsó napján Lakiteleken a művelődési házban léptünk fel a Vass Lajos emléknapon. Köszönjük a meghívást, és sok tapsot.

A naptárba bejegyzett programok közül szeptember közepén Kárpátalja következett. 2013. szeptember 13-án Csapon, szeptember 14-én Nagyszőlősön és Nagydobronyban teltház előtt léptünk  fel . A több száz érdeklődő a fellépések után táncház keretében élvezhette tovább a magyar kultúra eme szegmensét. A Csapi előadáson jelen volt Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja, Kovács Miklós, a KMKSz elnöke. A Nagydobronyi fellépést Farkasné Bőcs Judit, az Ungvári Főkonzulátus konzulja tisztelte meg jelenlétével. A néptánccsoport szombat reggel a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lakóihoz látogatott el népviseletben, ahol táncház keretében próbáltuk megismertetni a gyerekekkel a néptáncot. Természetesen jutott idő a nevezetességek megtekintésére is. Így kihagyhatatlan volt számunkra a Vereckei-hágó, és emlékművének meglátogatása. Az Északkeleti-Kárpátok gerincén, a Latorca és a Sztrijbe ömlő Opor folyó völgye között helyezkedik el. A hágó tengerszint feletti magassága 841 méter. 1996-ban Matl Péter munkácsi szobrász alkotta meg a honfoglalási emlékművet, amelyet folyamatosan romboltak az ukrán ultranacionalisták. 2008-ban Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul kezdeményezésére a magyar állam 25 millió Ft ráfordítással újjá építtetett ugyancsak Matl Péter kivitelezésében. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A „kapu" nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.

Lenyűgöző látványban volt részünk, kifejezésül koszorút helyeztünk az emlékműre.

Hazatérve vendéglátóinktól, készültünk a következő eseményre. Az idősek napja alkalmából táncoltunk a helyi Gondozási Központban, nagyon vártak bennünket. Ezt követte a hagyományos Szüreti felvonulás és mulatság Lakiteleken, október 5-én. Este a bálat nyitottuk meg, majd hajnalig tartott a vigadalom.

Novemberben a Nemzeti Kulturális Intézet tagjainak roptuk a táncot, és táncházat tartottunk a Népfőiskolán két alkalommal is. Közte a Hegybírók bálján léptünk fel, mint minden évben, a hagyományok szerint nyitottuk meg az estét Lezsák Sándor köszöntője után.

Decemberben még sor került egy utolsó fellépésre Karácsony után. Tiszaalpárra a Nyugdíjas Klub éves záróünnepségén táncoltunk, ahol minden évben szeretettel vártak az idős emberek.


A kincset az idő nem őrzi - nem:
szétrágja, mint a kócjankót a gyermek.
A kincsek másként élnek, jeltelen:

a lélek belső templomán szögellnek,
mint ezer pillér, kos-szarv és perem.
A halhatatlan mű időtelen.

Weöres Sándor

KS

 

 

KÖSZÖNJÜK A SOK TAPSOT, AMIT TŐLETEK KAPTUNK KEDVES KÖZÖNSÉG! TALÁLKOZZUNK 2014-BEN IS!

BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN TÁNCOS TÁRSAMNAK!


JUBILEUMI ÉV 2013

A Kösöntyű Néptánccsoport 20 éves jubileumi gálaműsoráról

/Minden sor, egy köszönet/

Május sok felkészüléssel járt, hogy utolsó hétvégéjén megünnepelhessük 20 éves fennállásunkat. A néptánccsoport már az év elején terveket szőtt, ötleteket gyűjtött, ruhákat varratott, színpadképet állított össze, és természetesen addig is eleget tett számos felkérésnek. Sűrített próbáinkból mindenki kivette a részét, és ugyan nem panaszképpen írom, de igen csak elfáradt a csapat.  A német út is hosszú volt kicsit, 1400 km-t buszoztunk, igaz teljes kényelemben.

Tartalék energiánkkal azon ügyködtünk, hogy igazi szép emlék legyen az ünnep mindenki számára. Fantoly Gyula a Népművészet Ifjú Mestere, és kétszeres nívódíjas koreográfus méltón kapta a koreográfus címet. Így mindent beleadva, nagy türelmével irántunk, jól megálmodta és megosztotta velünk a vásári hangulat témáját. A felcsíki verbungot még többször átvettük, csak úgy, mint az összes tánc térformáját, és a kivonulási sorrendeket. Tamási Piroska egy hatalmas körhintát álmodott a vetítővászonra, mely monumentálisan  kifejezte  a vásár lényegét, azaz maga a „forgatagot". Voltak emellett, akik színpadot díszítettek, kellékeket fabrikáltak, betűket vágtak ki, és volt aki a kivetítőt igazgatta, rendezte a fotókat, bort, üdítőt, szendvicset intézett, szöszölt apró részletekkel. A háromtagú zenekarral szinte elsőre egy húron pendültünk, de azért elkeltek a közös próbák, a pontosság és a részletek kedvéért. Nevezetesen, Tormási Elek prímás, Szabó János kontrás, Inoka Győző nagybőgős húzta nekünk a talpalávalót az aznapi délelőtti próbán is. Vezetőnk, Lezsákné Sütő Gabriella mindenkire és mindenre odafigyelt. Leginkább a lányok viseletére volt figyelmes, hogy azok jól álljanak, az alsószoknyák ne lógjanak ki, keszkenő mindenkinél legyen, hajviselet, stb.  A „kis kösöntyű" is bevállalt több szerepet, hiszen a vásári hangulatban volt: - lókupec jelenet, melyben lovat alakított két embör, Molnár Arnold és Ágost Zoltán, - libavásár, Lúdas Matyival és Döbrögivel, Döbrögi szerepében Szűcs Ferenc,- tolvaj és csendőr jelenet, csendőr Heinrich Gábor ( megjegyzem Gábor valódi rendőr ) Molnár Arnold a tolvaj, - cigányasszony jóslása, szerepében Heinrichné Cilling Orsolya, akinek nagyon tetszett a monológja - Erős Józsi súlyemelős jelenete, kit  Jakobicz József alakított erőlködve, a bort töltögették, dr. Rácz Andrea, Molnár Szilvia és Kwaysser Dominika.

Nos, a vasárnap délutáni gyülekezés alkalmával, sajnos esőbe, sárba taposva érkeztünk a művházba. Páran már népviseletbe, - öltözzön a nyavaja annyit - így legalább szép ruhába üdvözölhettük meghívott vendégeinket, rokonainkat, barátainkat. Úgy láttuk, hogy megtelt az előcsarnok, ezért Szuetta Béla kidobolta a kezdést, úgy 15 óra körül.  A függöny a színpad két oldalán elhúzva pihent kezdettől fogva, vásári hangulattal fogadtuk nézőinket. Az ivóba én is betértem, koccintottunk a háttérben, közben a nézőtéren perecet kínáltak, Czinege Sándor pogácsát ajánlott és fánkot. Percekkel később fent is beindult a műsor, ahogyan azt terveztük folyamatosan, szünet nélkül.  Kezdetnek Bag községből hoztunk táncot, a „kis kösöntyűvel együtt adtuk elő. Az asszonyok „karikázót" lépegettek énekkel, majd a fiúk legényest jártak, lassú és friss csárdással zárva. Szér községből, Erdélyből származik második táncunk, ahol járt a Kösöntyű, szép emlékekkel hazatérve. /Szér nevét 1349-ben említették először az oklevelek Zceertelek néven./ Nagyon jó volt eltáncolni ismét ezt a táncot, a zenekar kiválóan kísért. Magyarbődi következett, /Az abaúj-tornai egyházmegyében, Kassától tizennégy kilométerre keletre, az Olsva bal partján fekszik Magyarbőd/. Mezőkölpényi jött a sorban. /A falu Marosvásárhelytől 14 km-re északnyugatra, a Komlód völgyére nyíló völgykatlanban fekszik, 1332-ben Kulpen néven említik először. Neve ősi honfoglaláskori személynévből (Botond apja Kölpény) ered. Ötödik táncunk Felcsíki, mellyel igen sokat foglalkoztunk az elmúlt években. Aki abba születik, az anyatejjel szívja magába a tánctudást. Örültem volna, ha eredeti székely harisnyában járhattuk volna el a legényest, no de inkább a lépésekkel voltunk mindannyian elfoglalva. Lent hangsúlyos, telis-tele forgós elemekkel. Mindezek végén a közös cepper, ami igen hosszan tartó, ugrásokkal, forgásokkal, és külön páros szólókkal díszített záró tánc a zenekar felé. A Csíki medence tánca, leginkább Csíkkarcfalván, Csíkszentimrén, Csíkdomokoson láthattuk.  Bodrogközi tánccal zártuk a műsort. /A csárdáson belül megkülönböztették a „magyar szólót", vagy a „verbungot", a „párost", a „hármost" és a „körcsárdást". „Magyar szólónak" a férfiak tánckezdő szólótáncát vagy külön táncolását nevezték. Ha a férfi egy nővel táncolt akkor „párost", ha kettővel, akkor „hármost" járt/.  Ehhez a tánchoz az asszonyok, Sallai Erzsébettel és S. Kovács Anitával varratták a szoknyákat, kötényeket, blúzokat.  A díszítő hímzéseket Sütő Linda készítette.

Az egyes táncok között, gyerekek előadásait láthatták a nézők, miután bábjátékos részletet adott elő Szabados Béla Zoltán. Aprók, azaz ovisok gyermekjátékokat elevenítettek fel, csúfolkodót, táncot, Romhányi Olga vezetésével, igazán ügyesen mozogtak a nagyszínpadon. A lakiteleki általános iskolából is érkeztek fiatalok, akik már utánpótlásnak számítanak a hagyományőrzésben. Sallainé Győri Csilla és Sallai András tanította meg nekik a lépéseket, nagy sikerük volt. Vadas László vezetésével a citerások is szép dallamokat pengettek, a kisiskolások erre járták táncaikat.

A műsorról mozgó felvétel készült Kutasi József közreműködésével. A hangtechnikát Belicza András biztosította és Kökény Imre kezelte a potmétereket. Fotósok: Lendvai Edit, Verebélyi Gábor, Prajner Imre. Helyszín a lakiteleki Petőfi Sándor művelődési ház volt, melyet Belicza András bocsátotta rendelkezésünkre aznap.  Köszönet a Népfőiskolának a szendvicsekért, üdítőkért. Köszönet a lakiteleki Takarékszövetkezetnek a szép gesztusért, virágokért, melyet Németh Andreától vehettek át az alapító, női tagjai, a lakiteleki Önkormányzat nevében Madari Andor Alpolgármester adott át virágcsokrot vezetőnknek. Külön örömmel töltött el Kasztel Antal saját készítésű alkotása, ami két darab, bőrből varrott táska volt vezetőink számára. Természetesen kihagyhatatlan a közönség. Köszönjük a sok tapsot, a mosolyt, a sok támogatást és a dicséretet. Ebből is érezzük, hogy a hagyományt érdemes ápolni, és mívelni, majd átadni olyan embereknek, kiknek szívében ott lakik a szépség. Köszönet azoknak is, akiket Szuetta Béla „kisbíró" felsorolt a műsor végén és nem lehettek ott valamilyen oknál fogva. Köszönet a háttérben szorgoskodóknak, segítőknek, szülőknek.

Miután elhagytuk a színteret, a Kösöntyű Néptánccsoport kivonult a Népfőiskolára egy szűk, zártkörű ünnepségre, melyet Lezsákné Sütő Gabriella rendezett. Mindenki más-más időpontban érkezett, oda ült ahol helyet talált és jót evett, ivott, nevetett vagy épp pityergett kicsit. Egy nagy tortát is kaptunk, készítője Nagy Péter lakiteleki barátunk, ki három ízű alkotásával mindenkit levett a lábáról, köszönjük.  A szakácsoknak is elismerés jár a Népfőiskolán, a menü rendben volt és a felszolgálók remek munkát végeztek.

 

Szeretnénk a jövőben is még tovább ápolni a hagyományokat, táncokat elsajátítani, átadni azokat. Szeretnénk kitartást és egészséget hozzá, és sok-sok támogatást, hogy még jobban érezzük, szükség van ránk.  Kívánom minden táncos társamnak, és kívánom azoknak is, akik szeretnének csatlakozni.

 

 

Tagok 2013-ban:

Lezsákné Sütő Gabriella, Sütőné Gulyás Éva, Sallainé Győri Csilla, Tábori Margit, Csoma Sándorné, Szuettáné Bőszén Mária, Tamási Piroska, Molnárné Lezsák Anna, Heinrichné Czilling Orsolya, dr. Rácz Andrea, Romhányi Olga, Dávid Orsolya, Molnár Szilvia, Ágostné Nyúl Zsuzsanna, Kwaysser Dominika, Laczkó Gréti.

Fantoly Gyula, Sallai András, Szuetta Béla, Kovács Sándor, Kasztel Antal, Molnár Arnold, Heinrich Gábor, Ágost Zoltán, Czinege Sándor, Jakobicz József, Szűcs Ferenc, Felföldi Zoltán.

Csizma és Kösöntyű
Megszámlálni sem tudom
csizmám lábnyomát
mit színpadon hagyott,
bár jártam padlószőnyegen,
szürke betonon, rideg kőlapokon.
Néha csak a zöld füvet,
bűzös aszfalton az
izzadtságcseppeket taposom...
Mennyi kéz zengte a tapsot,
tucatnyi ember, öröme
a szívnek, a léleknek,
s az enyémnek ugyan úgy,
hiszen bárhol otthagyom.
Legyen tél vagy nyáridő,
csizmám elkísér, velem van,
pár perces csak az alkalom...
Megszámlálni sem tudom
annyi a pár perces alkalom,
részvétel egy dicsőítő ünnepen,
vagy csak állni némán
viseletben, rideg kőlapokon.
Vagy hegedűszóra a kotta-
füzetből a fekete hangjegyeket
véletlen halálra taposom...
Mennyi kéz zengte a tapsot
páromnak, s a többieknek,
felocsúdni alig maradt idő,
hajolni meg lihegve akkor,
pitykéim fényét otthagyom.
Minden évben otthagynék még
egyet - egyet veletek Kösöntyűsök,
ma is, hiszen ez a 20 éves jubileum...
Ragyogj Kösöntyű !
Kovács Sándor
2013-05-26 Sancho

 

Kösöntyű Néptánccsoport Lakitelek - www.sancho007.5mp.eu - www.nepfoiskola.hu - www.lakitelekma.hu - facebook

 

 

 

A Kösöntyű Néptánccsoport  Burg Kastlben


Egy meghívásnak tettünk eleget Németországban, Am Berg közelében, Burg Kastlben, ahol egy ünnepség keretében öt koreográfiát táncoltunk. A magyar gimnázium 55 éves, épp Pünkösdre esett az esemény, így a várkastély udvarában összerakott színpadon 30 perces műsort adtunk, majd táncházat. A világ minden részéről érkeztek volt diákok, tanárok, kiállítók, kikkel volt alkalmunk egy kicsit megismerkedni. Nem volt hiány a magyar nyelvből, a sörből, de még a rengeteg, grillezett kolbászból és steakból sem, három napon keresztül.  A piros karszalaggal ellátva kicsit furcsán éreztük magunkat, de szombat délután, a fellépés ideje alatt már nem viseltük, hiszen a lányok karján nem ékszerként mutatott volna. Sajnos hidegzuhanyként érintett bennünket, hogy az időjárás miatt, nem igazán láttunk e földrészből és a nevezetességekből semmit, pedig kíváncsiak lettünk volna merre is járunk.

Felkészülni egy erdős, hegyoldalban álló cserkésztanyában volt lehetőségünk, pár kilométerrel arrébb, ahol a háromtagú zenekar húzta a talpalávalót az étkező részben. Ide, egy nagy Mercedes busszal utaztunk az Áipli Busz Kft.-től. Áipli László és felesége volt a buszvezetőnk, akiknek szeretnénk megköszönni a biztonságos, kényelmes, kellemes utazást, ajánljuk mindenki figyelmébe a céget.

Terveink szerint érkeztünk haza, bár, zivatar és jégeső kísérte utunkat a hajnali órákban. Köszönettel tartozunk vezetőnknek (Lezsákné Sütő Gabriellának ) , hogy gondoskodott úti elemózsiánkról, italról, kalácsról, borról, kenyérről, kolbászról, természetesen mindenki rakott hozzá valami hazai cuccot, zöldséget, szalonnát, mézet, kávét és pálinkát is.

Kis csapatunk jól érezte magát együtt, reményeink szerint azok is, akik látták és hallották színvonalas műsorunkat. Mindenki a maximumot nyújtotta, kicsit még többet is, hiszen Lakitelek hírét vittük magunkkal. A zenekar türelme határtalan volt, köszönet nekik is a szép és pontos muzsikáért.

Hamarosan képes krónikával illusztráljuk e pár napot, de türelmed kérjük, hiszen május utolsó vasárnapjára készül a Kösöntyű. 20 évesek lettünk. Ez alkalomból születésnapi gálaműsorral kedveskedünk a lakiteleki művelődési házban mindazoknak, akik szeretik a hagyományőrzést, a táncot, bennünket. Mindenkit szeretettel várunk!

Suhanjunk, ahogy az Áipli busz visz...

Mercedes Benz Tourismo RHD-M

 

Nemzetközi és belföldi engedéllyel
3 tengely - 24 tonna össztömeg, 13m
Frsz: LVV-646
Gyártás éve: 2008
Szállítható személyek száma: 53+2+1
Felszereltsége:

  • Ülésenként: lábtartó, újságtartó, szemetes, állítható karfa, idegenvezető hívó, dönthető háttámla, szélesíthető, pohártartó, tálca, fejtámlahuzat, állítható légbefúvó, olvasólámpa, biztonsági öv, kapaszkodó
  • Teljes szőnyegezés
  • Multimédia: DVD, , mp3, cd tár (10 db-os), 2 db monitor
  • Toalett
  • Minibár
  • Konyha
  • Hűtő
  • 2 zónás autómata klíma
  • Dupla fűtés
  • Felső kapaszkodó
  • Teljes mindkét oldal kalaptartó
  • éjszakai fény
  • Állítható erősségű utastér világítás
  • Termopanoráma ablakok függönnyel
  • 2 db tetőablak
  • 12V, 24V, 220V, csatalakozási lehetőség
  • Porszívó
  • Szőnyegezett extra méretű csomagtér, központi zárral, vállfa tartóval.
  • Idegenvezető ülés mikrofonnal, hívóval, lámpával
  • GPS
  • Elektromos tükör, tükörfűtéssel
  • Euro 5 - 420 Le motor
  • TEMPO 100 emelt sebesség
  • ABS
  • ASR
  • Retarder
  • Síbox tartó
  • Sofőr pihenő
  • Ködlámpa elöl - hátul
  • www.aiplibusz.hu


 

 



Visszatekintő a 2012 évre

Minden év más és más, így az előre betervezett heti, havi programjaink változhatnak, sőt, változtak is. Ebben az évben, Február hónapban kezdtük meg a fellépéseinket a Népfőiskolán. Apor, Balázs F., Szent Györgyi A. kollégium tanulói részvételével táncházat tartottunk, csak úgy, mint Márciusban a Ravasz-Ordass, Wesselényi, Steindl kollégium diákjaival. Április végén a kollégiumok közös találkozóján egy, még nem látott koreográfiával készültünk és táncházat tartottunk késő estig. A közbeeső csütörtöki próbák mindig a következő fellépések programjaira készít fel bennünket. Olykor nem minden tag tud munkája miatt, vagy magán dolgai miatt részt venni, ezért össze kell hangolni a már tanultakat. Április utolsó hétfőjére esett az alkalom, amikor Tőserdő adott helyszínt a Majálisnak. Itt a kis Kösöntyűsökkel együtt léptünk a betonszínpadra. Szebben mutatott a Bagi tánc 12 párral. Május első két szombatját ismét a Népfőiskolán töltöttük a kollégium nagy örömére. Júniusban, Kárpát-medencei Szabadegyetem kérésére léptünk fel és tartottunk közös tánc estét a Kölcsey-házban. Július első hete, eddigi évekhez hasonlóan a Kösöntyű néptánc táborral kezdődött. Igen színes volt a paletta, nem csak a táncokat illetően, hanem a résztvevőket is beleértve. Különböző tájegységekről érkeztek vendégek, akik, szinte kifulladásig táncoltak az egyes napokon. A program végét közös táncházzal zártuk. Köszönjük az elismerő szavakat, és hogy sokan ellátogattak és részt vettek a meleg nyárban. Igen összetett és húzós volt számunkra is ez az egy hét, hiszen ez a hónap a legerősebb. Erdélyből, Kecsetről érkeztek kedves, hagyományőrző ismerősök, kik énekeltek, táncoltak és fúvós zenekarukkal próbáltak a Széna Vagy Szalma fesztiválra. Gyönyörű időnk volt a három napon, telis-tele jó programokkal. Újra a betonszínpadon rophattuk a táncot, akár csak a kecsetiek. Jó volt látni a népviseletüket, amiből a mi asszonyaink is kaptak egy garnitúrát még az előtt, hogy itt vendégeskedtek volna.
Július 12. csötörtök, Népfőiskola ( VIII. Nagycsaládkongresszus ) fellépés, táncház. Ez alkalomból megtelt a Népfőiskola családokkal, illetve nagycsaládokkal. Kellemes, napos időben zajlottak az események, mi a szabadtéri színpadon adtuk elő táncainkat. A közönség élvezte előadásunkat, sok szép fotó készült.

A következő napok nagy izgalmakkal teltek, készültünk Erdélybe. Tartottunk egy kis megbeszélést az indulás előtt, elkészítettük ajándékainkat, kitisztogattuk fellépős ruháinkat. 15-én hajnalban indultunk útnak, Kecset, Homoródalmás, Csíkszentimre, Csíksomlyó, Csíkkarcfalva úticéllal. Ha leszámítjuk az egy napos utazást, csak négy nap maradt a kirándulásból, hogy meglátogassuk a régi ismerősöket, elmenjünk oda, ahol még nem jártunk, új anyagot gyűjtsünk és még táncoljunk is. Igen fárasztóra sikerült ez a pár nap, ennek ellenére, kárpótolt a sok-sok élmény, amivel hazaérkeztünk. Erről az útról, külön egy kis élménybeszámoló készült, / lejjebb olvasható/ természetesen megszámlálhatatlan fotóval.

Alig szusszantunk a nagy utazás után, következő héten kedden, a Népfőiskolán az Angol nyelvi táborosoknak adtunk műsort és táncházat. Tavaly óta az ő csapatuk is bővült, vidám énekkel vártak bennünket a Kölcsey-házban, alig fértünk el a nagyteremben.
Sajnos érdeklődés hiányában a szombati Anna bál elmaradt a helyi művelődési házban.  Közel egy hónap telt el úgy, hogy a csütörtöki próbáink alkalmával a már elkezdett Felcsíki táncokat tudtuk tanulni, ismételni a lépéseket.                                                             Augusztus havában a hagyományokhoz hűen, a Hírös Hét fesztiválon roptuk táncainkat Kecskeméten, a főtéren. (video link a Főoldalon: youtu.be/pTOi7IsWFIE?hd=1 ) Lakóhelyünk bemutatására egy stand állt rendelkezésre, ahol kiállították jellegzetes borainkat, terményeinket, kiemelkedő turisztika lehetőségeinket.
Szeptemberben a Népfőiskolán került megrendezésre a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Konferenciája, melynek záróakkordjaként léptünk fel. „Az Országos Találkozót (OT) minden évben a 20 tagszolgálatot tömörítő Szövetség egy Szolgálata rendezi meg az országban és idén Kecskemétre került sor", de a plenáris ülés két napját Lakiteleken tartották.

A lakiteleki Gondozási Központban, Idősek Napja alkalmából, mi tánccal kedveskedtünk az összegyűlteknek. Elérzékenyülve figyelték lépteinket, igaz, nem volt teljes a Kösöntyű Néptánccsoport létszáma, ennek ellenére nagy tapsot kaptunk.

Elérkezett a szüret, és a mulatozás ideje. Először Kunbaracsra utaztunk meghívásra, ahol már jártunk tizenegy évvel ezelőtt, és már akkor is fergeteges volt a hangulat. Most is nagy szeretettel vártak, az idő kegyes volt hozzánk, ragyogó napsütésben kocsikáztuk végig a községet. A focipálya közelében egy kerek színpad volt felállítva, azon vertük a padkaporát. Nagyon szép emlékekkel jöttünk el. Egy hét múlva a helyi mulatságban vettünk részt, immár 20 éves e hagyomány, s a végén rendhagyó módon, az általános iskola tornatermében nyitottuk meg a szüreti bált.

Október elején a legközelebbi városba, a szomszédos Tiszakécskére voltunk hivatalosak. Szépkorúak Kórusa, 10 éves jubileumi műsorában szerepeltünk. A majdnem teltházas megemlékezés végét, közös énekléssel zártuk. E hónap utolsó fellépése Tiszaalpáron volt a művelődési házban. Itt a környező településeken működő nyugdíjas klubok tagjai gyűltek össze, egy kisebb bál keretei közt. Egyetlen előadói mi voltunk az estnek, később együtt táncoltunk az idősekkel.

A folyamatos próbák, elengedhetetlen feltételei a táncok eltanulásának, ezért igyekszünk időben ott lenni a tavaly átadott, és azóta feldíszített próbaterembe. A Felcsíki tánc összességében nem nehéz, de sok időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő felkészülés után kerüljön színpadra. A már elsajátított egyes tájegységek táncait felelevenítjük, hiszen 2013-ban ünnepeljük fennállásunk 20. évfordulóját.

Ezúton szeretnénk megköszönni a vezetőknek, szervezőknek a különböző eseményekre való felkéréseket, meghívásokat, és azt a sok-sok tapsot, amit a közönségtől kaptunk. Köszönjük segítségüket a támogatóknak is, akik minden évben hozzájárultak gondolataink megvalósításához.

 

Kovács Sándor  / Erdély hazám benned járok

/részlet/

„Elindulok, megnézem a Kárpátokat,

Egészen a Hargitáig visz a lábam

S hagyom, hogy lelkem elvesszen

Az ősi, nyár melengette tájban."

 

Július 15. vasárnap

2012. július közepén, egy nyári nap hajnalán útnak indultunk Erdélybe, hogy kikapcsolódjunk, új helyeket fedezzünk fel, összegyűjtsünk régi történeteket és meglátogassuk azokat, akiket már ismertünk. Mindenhová nem jutottunk el, de Kecsettől Csíkkarcfalváig igen kalandosra sikerült a program. Mivel tavaly óta bővült a csapat, 24-en ültünk a buszon, étellel, itallal, ajándékokkal, koszorúkkal, fellépős ruhákkal felszerelkezve.

Néhány pihenőt beiktatva, s a Király-hágót magunk mögött hagyva, kora este Kecsetre érkeztünk. 2009. augusztusában vendégeskedtünk először Elekes Sándor panziójában,

/ www.elekespanzio.home.ro / illetve a helyi művelődési házban ismerkedtünk meg az itt élő emberekkel. / A falu a Gada- patak középső és felső szakasza mentén települt Református egyházmegyéje az unitárius Nyikómente és a katolikus Farkaslaka között terül el. Az utóbbi községtől három kilométerre, a Cseretetőtől leereszkedve Kecset egy csodálatos "kert"-ben fekszik, csupán a templom és a harangláb látszik ki belőle. / Meghívásunkra az idén jó néhányan ellátogattak Lakitelekre a Népfőiskolára, valamint a Tőserdőbe, a `Széna Vagy Szalma` rendezvényre, ahol fúvószenekarukkal tűntek ki, kecseti népdalokat énekeltek és táncoltak. Most is szeretettel vártak, örültek a találkozásnak, sokat beszélgettünk. Nagy örömükre a Kösöntyűs asszonyok kecseti népviseletbe öltöztek, amit előző télen Ők szőttek és varrtak. Elismerő tekintettel figyelték műsorunkat, majd hajnalig együtt mulattunk.

Július 16. hétfő

Bőséges reggeli után elbúcsúztunk vendéglátónktól, Elekes Sándortól, ki cseppet sem változott, tán` még mosolygósabbnak és vidámabbnak tűnt. Farkaslaka következett, meglátogattuk Tamási Áron szülőházát, / Nagy u. 238. / és a főút mellett lévő sírhelyén elhelyeztük az emlékezés koszorúját közös énekléssel. Már itt elkezdődött a vásárlás, kinek szőttes jutott, kinek ing, vagy más emlék, a helyi emberektől. Homoródalmás felé vettük az irányt, ahol két házba lettünk szétosztva. Szállásunkat elfoglalva közös ebéden vettünk részt, ahol megbeszéltük a továbbiakat. Este táncház volt a művelődési házban a helyi állatorvossal, ( Doki ) aki egyben túravezetőnk is lesz másnap.

/ Homoródalmás az egykori Udvarhelyszék második legnépesebb nagyközsége. A Hargitától dél felé nyúló Kis-Homoród völgyében fekszik, északról és nyugatról fenyőkoszorúzta hegyek tövében. Gróf Teleki József 1799-ben ezeket írja Almásról: „igen szép és nagy unitárius falu; melly az Vargyas és Homoród vizei közt van". Homoródalmás a magas domb és hegyvidék határvonalán fekszik a Dél-Hargita magas platóvidékétől az Erdélyi medence jellegzetes dombvidékéig, 22 km hosszúságban és 5-8 km szélességben, ÉK-DNY irányban. Területe 11250 hektár. Homoródalmás néven 1609-ben említi először egy kiváltságlevél, a hét kisfalu összeolvadásából - Almás, Kakod, Benesfalva, Varjas, Benczőfalva, Czikefalva, Ipacs - kialakult mai települést. /

Július 17. kedd

Délelőtt a hargitai Vargyas szurdok felé, traktorral utaztunk a hegyek között, míg el nem fogyott a járható út. Pazar látványban volt részünk. Patak kanyargott itt-ott, találkoztunk legelésző tehenekkel, különleges madarakkal és dús növényzet kísérte utunkat. Majd gyalogszerrel indultunk neki a mesés tájnak. Cirka nyolc kilométer hegynek fel, a Csala tornya ormáról néztünk bele a nagyvilágba, és lefelé menet benéztünk a híres Orbán Balázs-barlangba. /népi nevén Almási-barlang/. Egy másik „feketelyukból", ahol szinte semmit sem láttunk, sárosan jöttünk ki, és leérve a veszélyes szikláról a patakban mosakodtunk meg. Szusszantunk egyet, szendvicset és gyümölcsöt ettünk, majd túráztunk tovább. A völgyben a Vargyas patakot többször átszeltük, csak úgy zoknistul, cipőstül, olykor térdig ért a víz, nagyon sokat nevettünk. / A Vargyas-patakról azt érdemes tudni, hogy ez az egyetlen erdővidéki és Kovászna megyei patak, amely a Központi-Hargitából, a Madarasi-Hargita alól ered. Homoródalmástól 9 kilométerre a patak festői, három km hosszú völgyszorost alakított ki az Északi-Persány-hegység titon (azaz felső-jura, 137 millió éves) mészkövében. / Átkelve egy függőhídon a kanyarban, a bátrabbak megmártóztak a hideg vízben, a többiek nézték, hogy itt mennyire mély a víz, hogy még fejest is ugorhatnak bele. Visszaérve a szállásra kimosakodtunk, élményeinkről beszélgettünk. Néhányan Misivel, a helyi erdésszel a Madarasi Hargitára tartottunk, ahonnan beláttuk a környék csúcsait. Túráztunk a naplementében, gyönyörű, égig érő fenyvesek közt, ahol medve lábnyomait láttuk, és apró, tisztavizű erek mentén rengeteg fekete áfonya kandikált ki az ördögbordák közül. Túl a gerincen Brassó fényei csillogtak.

A többiek eközben a szálláshely udvarán szalonnát sütögettek, vidám történeteket hallgattak.

Július 18. szerda

Ma Csíkszereda városán keresztül utaztunk Csíksomlyóra. A kegytemplomban időztünk kicsit, majd utunk felfelé vezetett Jézus-hágóján, a kálvárián, egészen a Kissomlyó csúcsára. A Salvator-kápolna előtt koszorút tettünk az emlékoszlop tövébe, elénekeltük a Székely himnuszt. Lejjebb a színpadot vettük rövid ideig birtokba, onnan néztük a gyönyörű vidéket, sok szép fénykép készült. Leérve a völgybe megálltunk egy borvíz kútnál szomjunkat oltani, közben belestünk a „Barátok feredőjébe", majd a Böjte Csaba által alapított kollégiumba sétáltunk el. Ezen a helyen sok gyermek él, és érzi otthon magát, tanulhatnak, szervezetten élhetnek. Ebéd után megtekintettük az intézmény egy részét, mely modern, tágas és tiszta körülményeket ad nekik.

Egy óra múlva már Csíkszentimre volt a következő helyszín. Kencse Előd polgármester úr fogadott bennünket kedves szavakkal, friss süteménnyel, jó pálinkával. / Csíkszentimre eredetileg három falut egyesítő egyházközség neve volt. 1874-ben egyesült Bedecs, Felszeg és Pálszeg. Viszont a szájhagyomány szerint a falu hajdan az Olton túl, az erdő alatt, a Tomaj nevű dombon volt. Ez a Hargita lankáján, a Margit-kápolnán túl a község délnyugati határában található. / Közös eseményként megkoszorúztuk Szent Imre szobrát a községháza előtt, szintén dallal kísérve, amit Dávid Orsi énekelt. Utána elmentünk a katolikus templomba, kis idő múlva a Büdösfürdő közelébe sétáltunk, majd egy kürtőskalács készítőnél tettünk látogatást, ahol ki-ki süthetett egy kalácsot magának. Délután elbúcsúztunk e településtől is, majd egy hockey club-ban vacsoráztunk Csíkszereda központjában.

Csíkkarcfalva nem volt messze, de egy baleset miatt késve értünk a művelődési házhoz.

/ Erdély keleti részén, a Csíki-medence felső csücskén fekszik, a tengerszint felett mintegy 720-725 méter magasságban. / Nagyon vártak már bennünket a gyapjú feldolgozó üzemben is, ami a szomszédságban épült. Jó volt látni, hogy a nyersanyag mi mindenen megy keresztül, mire kész szálak, s abból szőttes nem lesz, itt gyönyörű népviseleti dolgokat lehetett kapni.

Simon Katalin szervezte a táncházat, amit rövid ismerkedés után elkezdtünk. Idősek és fiatalok járták el az itteni táncokat, vidámat, játékosat, énekekkel, mondókákkal tűzdelve. Szűkre szabott időnk lejárt, sajnos mennünk kellett Homoródalmásra, a szállásunkra.

Július 19. csütörtök

Reggel 8 óra után, egy fiatal sajtkészítőhöz vezetett utunk. Sándor Kálmán Huba Budapestről érkezett haza pár órája, de szívesen bemutatta a különleges sajtokat. Mesélt az elkészítési módról és természetesen szívesen válaszolt a sok kérdésre a kóstolás közepette.

Később megtekintettük a művelődési házat, ahol régiségeket láttunk új köntösben és sok szép népi motívumot, nem csak bútorokon. Unitárius templomban még nem járt a többség, így azt is megmutatta egy hívő, közben rövid történelmi eseményeket idézett. Érdekes volt a sok szőttessel díszített oltár és a fal, valamint a fából készült csillár. Magasan járt a Nap, meleg volt odakint. Jó pár lépésnyire, 400 éves ház őrizte titkait a hegyoldalban, megnéztük.

Ezután ebédeltünk a megszokott helyen, s a végén Sorbán Enikő szép népdalokat énekelt

( Szeptemberben jelent meg első CD-je, „Ez a falu szép helyen van" címmel ).  Párórás szabadprogramra nyílt lehetőség, mindenki másképpen töltötte.

Volt aki pihent, vagy sétált még kicsit, volt aki vásárolt valamit, vagy épp nótát gyűjtött, de volt aki ismerőse ismerősét kereste fel. 17 órakor néptánc próbát tartottunk, hiszen este műsorral kedveskedtünk vendéglátóinknak. A próba nagyon jól sikerült fáradtságunk ellenére. Megvacsoráztunk, megtisztálkodtunk, népviseletbe öltöztünk, átbeszéltük a koreográfiát, és átsétáltunk a közösségi házba. Furcsa volt, hogy nagyon kevesen vannak, de mint azt túravezetőnk elmondta, itt szeretnek késni az emberek. Sok a házkörüli munka, nincs még hétvége, csak csütörtök van és igazából nem volt meghirdetve a program. Egy órás késéssel megtelt a terem, még német turisták is előkerültek valahonnan. Csete Árpád unitárius lelkész úr köszöntője után mi is bemutatkoztunk, majd táncra perdültünk. Nagy tapsot kaptunk, kifújtuk kicsit magunkat és elkezdődött a közös táncház késő estig. Új barátságok szövődtek, régi népdalok kerültek felszínre, de akadt, aki új tánclépésekkel lepett meg bennünket.

Július 20. péntek

Reggel buszra szálltunk vendéglátóink által készített szendvicsekkel, szép élményekkel, és Kata, a buszvezető elindult velünk a hazafelé vezető úton.

Korond és Körösfő útba esett, ahol rövid időre megálltunk vásárolni. Kalap, ing, mellény, blúz, rokka és jó néhány edény, emléktárgy is került a raktérbe. A hegyek közt kanyarogva az út mellett rókagombát és áfonyát árultak több helyen. Ezek erdei kuriózumok.

A Nap lassan eltűnt a felhők mögött, eltűntek előlünk a hegycsúcsok és az Alföldre érve bágyadt csillagfénnyel érkeztünk haza.

 

Mindenkinek köszönjük a szíves vendéglátást, a kedves invitálást, a túravezetést, és a szeretet, amit magyar ajkúaktól kaptunk Székelyföldön. Hiszem, hogy ez a rövid idő sok hasznos élménnyel gyarapította a Kösöntyű Néptánccsoport tagjait, és így 20 éves múltunk után még nagyobb lelkesedéssel állunk elébe a következő éveknek.

Kovács Sándor

 



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!