Maros menti dalok
Maros menti fenyves erdők aljába,
oda van a kicsi tanyám csinálva.
Jöjj el hozzám édes rózsám,
nézd meg az én kicsi tanyám.
Maros menti fenyves erdők aljába,
százados úr búcsúzik a hadjától.
Előveszi harci sípját, és belefúj,
oly szépen szól harci sípja,
a századot harcra hívja.
Maros menti fenyves erdők aljába,
öreg baka búcsúzik a hadjától.
Fölveszi a szerelvényét, s elindul.
Isten veled öreg bajtárs,
látjuk-e még viszont egymást,
a Maros menti fenyves erdők aljába?
Marosmenti fenyves erdők aljában,
van egy kis ház virág az ablakában.
Gyere velem édes rózsám, ott van az
én kicsi tanyám,
Marosmenti fenyves erdők aljában.
Juhászlegény búcsúzik a tanyától,
előveszi furulyáját és belefúj.
Oly szépen szól a furulyája,
Könnyei hullnak reája,
Bús nótája behallik a tanyába.
Szép szivárvány koszorúzza az eget,
nem engedik, hogy téged szeresselek.
Vagy engedik, vagy örökre eltiltják,
a síromat már előre megássák.
Halálmadár szállott a ház falára,
meghal innen valaki nemsokára.
Én halok meg, mert megöl a szerelem,
babám nélkül gyászos az én életem.
Akkor van az én babámnak jó kedve,
mikor teli pohár van a kezébe.
A kezébe teli borral a pohár,
háta mögött három cigány muzsikál.
Tele kancsó, jobb kezével köszönti,
bal karjával szeretőjét öleli.
Engem ölel, másnak kacag a szája,
Jaj, de hamis minden elgondolása.
Zavaros a Nyárád vize, nem tiszta,
rávezettem fakó lovam, nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
nem vagyok én a babámban bizonyos,
De a Nyárád vize sem örökké zavaros,
leszek én még a babámban bizonyos.
Erdő, erdő, erdő,
marosszéki kerek erdő.
Mardár lakik abban
madár lakik tizenkettő.
ll:Cukrot adnék annak a madárnak,
dalolja ki nevét a babámnak,
csárdás kis angyalom, érted fáj a szívem nagyon:ll
Búza, búza, búza,
de szép tábla búza.
Annak közepében
kinyílott a rózsa.
ll: Tüskés annak minden ága,
nem állja a madár lába.
Kedves kis angyalom,
katonahíredet hallom:ll
Jobbágytelki piros párizs,
Hej! Piros az én rózsám is.
Szép a falu, s a vidéke,
de százszor szebb a szeretőm,
szép az alma az ágtetőn.
Csuhajja !
Dolgos kezű jámbor népe,
szebb ott még a fűzfa ág is,
Mint, máshol a gyöngyvirág is.
Csuhajja !
Árpa is van, makk is van,
majd meg hízik a kis kan.
Ha meghízik eladom,
azon megházasodom.
KALOTASZEGI SIRATÓS
/ nagyon lassú /
Kis kertemben van egy kis fa, nem látszik,
minden éjjel tizenkétszer virágzik.
II: Egy apró rózsa terem rajta, jó szagú,
Kis angyalom mér vagy ilyen szomorú? :II
Éjfél után kettőt ütött az óra,
nem kódorog senki már a faluba.
II: Én kódorgok, mer nem birok elaludni,
Fáj a szívem a szerelem gyötöri. :II
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
s árva szívem nyugodalmat nem talál.
II: Hej, nem is gyógyít meg engemet, csak a halál,
Így jár, aki hű szeretőt nem talál. :II
--- @ ---
Szucsági csujogatók
Ez a lábam ez, ez, ez, Idenézz a figurára,
jobban járja, mint emez. ne az anyád szoknyájára.
Ez a kicsi ez a jó, A szucsági híres berek,
ez a kedvemre való. ott terem a z ügyes gyerek.
Ez a kicsi szegelet, Ez a lábam, ez a szebbik,
megér három ezeret. jobban járja, mint a másik.
Rúgd ki lábam ne hibázz,
míg a hideg ki nem ráz,
ha, ki ráz is, ha nem is,
rúgd ki lábam azér' is.
Kicsi nékem ez a ház, Azér' adtam dióbelet,
kirúgom az oldalát. hogy az éjjel háljak veled.
Három csillag van az égen egy sorba,
Három szeretőm van nékem egyforma,
Három közül egy az igaz szeretőm,
Másik kettőt veje meg a teremtő.
Nem jó csillag lett volna én belőlem,
Nem jó ragyogtam vóna fönt az égen,
Mikor legszebben kellett vón ragyogni,
Akkor mentem a babámat ölelni.
„Gyere rózsám a kútra,
Adj egy csókot az útra!
Gyere rózsám a kút mellé,
Nézzünk egymás szeme közé!
Ajjaj, ijju jujj!
Ez a kicsi legényke,
Ha kiskertembe jönne.
Rózsát tűznék kalapjára,
Páros csókot az ajkára
Ajjaj, ijju jujj! „
Ne nézz rám...
Ne nézz rám, ne kacagj,
Ne nézz rám, ne kacagj,
Mer a szívem meghasad, de meghasad!
Ne nézz rám, ne kacagj,
Ne nézz rám, ne kacagj,
Mer a szívem meghasad, de meghasad!
Reám néztél, kacagtál,
Nálam nélkül maradtál.
Reám néztél, kacagtál,
Nálam nélkül maradtál.
Jaj istenem este van,
Jaj istenem este van,
A szeretőm messze van, de messze van.
Jaj istenem este van,
Jaj istenem este van,
Szép szeretőm messze van, de messze van.
A keszkenőm nála van,
Víg örömem benne van.
A keszkenőm nála van,
A víg örömem benne van.
Most jöttem én sej, haj
Most jöttem én sej, haj a verpeléti vásárról.
Leesett a vas a lovam lábáról.
Nyisd ki kovács azt a szenes ajtódat,
Vasald be a sej, haj, a kesely lábú lovamat.
Még a kovács sej, haj, a lovam lábát vasalja,
A szeretőm a zsebkendőm kivarrja.
Varrd ki babám a nevemet reája,
Hadd tudják meg sej, haj, hogy legény van a faluba.
Január
Szépen fekszel a havon,
Fest a jég alakodon,
nincs pára az ajkadon,
Meghalt az alkalom.
Szemedet gondolom,
Mosolyod gondolom,
Csontszínű liliom,
Leomló hajadon.
Erősödik január,
Leesik a madár,
Szépen fekszik a havon,
Kezednek odaadom.
Sebesség gondolom,
Magasság gondolom,
Az az ég van-e még,
Túl a tél falakon.
Issza a szemem az út,
Te-te-te, tengerbe fut.
Ül a világ ujjadon,
Tőle volt a fájdalom,
Látnád, hogyan vezekel,
Nevetnél magatokon.
Hol a hő, hol a hő,
Az a fényszerető,
Látom, ott menetel,
Aki én megyek el.
Hallod pajtás, itt a farsang
Hallod pajtás itt a farsang,
Nem köll a jó lóra sallang,
Kötünk rája sárga csengőt,
Úgy szeretünk szép szeretőt.
Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hallgattam soha,
Ráhallgattam a máséra,
Nem az édesanyáméra.
Arra gyere, amerre én,
Majd megtudod, hol lakom én:
Csipkebukor rózsa mellett,
Gyere babám, megölellek.
Kapuvárra négy úton kell bemenni,
Nem hagyják a szeretőmet szeretni.
Megmutatom én annak a betyár világnak,
Mégis párja leszek én a babámnak.
Felhő sincsen, mégis esik az eső,
Nem vagy babám igaz szívű szerető.
Mert ha igaz szívű szerető volnál,
Közel lakom, többször meglátogatnál.
Kék ibolyát ültettem a pohárba,
Ez a legény válogat a leányba,
Törje ki a válogatott nyavaja,
Én is kapok szeretőre valaha.
Én nem bánom édesanyám, tagadj meg,
Mer1 a szívem a rózsámért szakad meg.
Úgy meg hasad, mint a réten a sáté,
Nem lehetünk kis angyalom egymásé.
Túl a vízen learatták az árpát,
Elvágták a bús gerlice jobb szárnyát,
Bús gerlice sír a jobb szárnya után,
Én is sírok a régi babám után.
Jaj, Istenem mit csináljak,
Férjhez menjek, vagy szolgáljak,
Egyik olyan, mint a másik
Cseberből vederbe mászik.
Az én uram jónak látszik,
De csak akkor mikor alszik,
Reggel felkel jól összever,
Meg van nékem a jó reggel.
Nagyalmáson kidobolták,
Hogy a hurkát ne árulják,
Mer` a lányok igen veszik,
S mind a lábuk közé teszik.
Az egyiknek vékony jutott,
Rögtön a bíróhoz futott,
Bíró uram tégy igazat,
Rendelj nekem vastagabbat.
Rég megmondtam bús gerlice,
Ne rakj fészket út szélire,
Mert az úton sokan járnak,
a fészkedből kihajhásznak,
Rakjál fészket a sűrűbe,
bánatfának tetejébe, tyuhajja.
De, ha kérdik, hogy ki rakta,
mondjad, hogy egy árva rakta,
kinek sem apja, sem anyja,
sem egy igaz atyafia,
kinek sem apja, sem anyja,
sem egy igaz atyafia, tyuhajja.
Megvert Isten ostorával,
Az anyósom a fiával.
Jaj, Istenem mért` vertél meg,
Én ezt nem érdemlettem meg.
Jaj, Istenem mért` vertél meg,
Én ezt nem érdemlettem meg.
Adjon isten mindennek jót,
Mer` az enyém búbánat volt.
Búba feresztett a bába,
Állt vóna` a görcs lábába.
Búba feresztett a bába,
Állt vóna` a görcs lábába.
Kék a kökény, zöld a petrezselyem
Kék a kökény, zöld a petrezselyem,
Meghűlt babám köztünk a szerelem,
Nem csak meghűlt, hanem meg is fagyott,
Látod babám, nem is hozzád való vagyok.
Azért, amiért ilyen piros vagyok,
Ne hidd babám, hogy én festett vagyok,
Így szült engem anyám a világra,
Pirosító nem járt az orcámra.
Azért, amiért ilyen sárga vagyok,
Ne hidd babám, hogy én beteg vagyok,
Elsárgított engem a szerelem,
Nálad nélkül gyászos az életem.
Azért, amiért ilyen barna vagyok,
Kilenc legény szeretője vagyok,
A tizedik tőlem el van zárva,
Édesanyja cifra szobájába.
Ez a falu szép helyen van
Ez a falu szép helyen van,
Körös-körül erdőség van,
Erdő neveli a betyárt,
Magyar asszony a szép leányt.
Ez a falu szép helyen van,
Közepibe szentegyház van,
Tetejibe arany csipke,
Rászállott a bús gerlice.
Ha én bús gerlice volnék,
Babám ablakába szállnék,
Ott is csak azt dalolgatnám,
Ébren vagy-e kedves rózsám?
Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe,
körül van az rózsafával ültetve,
könnyebb volna száz rózsafát kivágni
sej, haj, mint tetőled édes rózsám elválni.
Sej, haj, vasárnapig nem találok szeretőt,
felszántatom a lakiteleki temetőt,
magamat is belévetem virágnak
sej, haj, aki szeret majd letéphet magának.
Csík Jánostól
Én vagyok az aki nem jó,
a felleg ajtót nyitogató,
aj na na na na na na naa na
Nyitogatom a felleget,
sírok alatta eleget,
aj na na na na na na naa na
Ifijúságom telik el,
azért a szívem hasad el,
( Az anyád ragyogós csillaga)
Ifijúság gyöngykoszorú,
ki elveszti de szomorú,
aj na na na na na na naa na
De bolond volnék, ha búsulnék,
ha a búnak helyet adnék,
aj na na na na na na naa na
Én a búnak utat adok,
magam pedig vígan járok,
aj na na na na na na naa na
Megállj, megállj te kis madár,
beteg szívembe be rég hogy vár,
aj na na na na na na naa na
Beteg vagyok szerelmemben,
enyhítsd lelkem keservemben,
aj na na na na na na naa na
Fehér galamb szállt a házra,
édesanyám Isten áldja,
jól tudom, hogy fáj a szíve,
fáj a szíve,
de azért csak Isten véle, hadd el haa.
Kihajlottam az utcára,
egy rossz leány szándékára,
egy rossz leány leszakísztott,
leszakísztott,
keblei közt elhervasztott
hmm, hmm...
Édesanyám ne sirasson,
értem könnyet ne hulasszon,
hullattam én csak magamért,
csak magamért,
az én gyászos életemért, hadd el haa...
De hullattam én csak magamért,
magamért,
az én gyászos életemért,
hmm, hmm...
Köszönöm a jóságod,
szíves barátságod,
Barátságod jutalma,
legyen az ég oltalma,
Valamit vétettem,
bocsájtsd meg én nékem,
Hogy ha rosszat szóltam,
én is ember voltam...
FELCSÍKI NÉPDALOK
Nálunk felé a leányok úgy tesznek,
Haza mennek kürtőskalácsot sütnek.
Sütnek süteményeket, várják a legényeket,
Egész éjjel forgolódnak szegények.
Az én uram kőbányában dolgozik,
Szombat este kapja ki a fizetését.
Enni vinni nincs mibe, lábasomnak nincs füle,
Fazakamnak kilyukadt a feneke.
Ha te elmész, én is el,
Tőled biza nem maradok el.
Gyere ide, bújj ide, hadd üljek az öledbe,
Hadd nézzek a két ragyogó szemedbe.
Úgy szeretlek, mint a mákos kalácsot,
Gyere ide, csókoljam meg a szádat.
Gyere ide, bújj ide, hadd üljek a öledbe,
Kacsintsak a két ragyogó szemedbe.
Túl a vizen mandulafa virágzik,
Mandulája vízbe hullik, s elázik.
Ha elázik más terem a jövő nyárára,
Szerettelek régi babám hiába.
Ég a lámpa a függönyös szobába,
Barna kislány gondolkozik magába.
Barna kislány ne gondolkozz, gyere be,
Ölelésre vár a karom idebe.
Elmennék én babám tihozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne.
Mert az anyád olyan csalfa menyecske, menyecske,
Meghalgassa babám, mit beszéltünk az este.
Elmennék én babám tihozzátok egy este,
Ha a kutyád rövidre volna kötve.
Kösd meg babám a kutyádat rövidre, rövidre,
Ne ugasson, babám, egy becsületes legényre.
Elmennék én babám tihozzátok egy este,
Ha az ágyad a falig volna festve.
Vesd meg babám az ágyadat a falig, a falig,
Mer` én itt maradok, kivilágos reggelig.
Ezt a százast látod-e,
Ha megiszom, régi babám bánod-e.
Én a százast nem bánom,
Jön a tavasz, s kikeresem a nyáron.
Domokosi sörkertbe,
Ott mérik a jó piros bort hitelbe.
Addig ittam, mulattam,
Eltőt a nyár, gatya nélkül maradtam.
Fehér fuszulykavirág,
Ne jöjj, ne jöjj nálunk napvilág.
Egyszer jártál setétbe,
Bele estél a moslékos cseberbe.
Vékony héja van az Aradi almának,
Szép szeretője van a Csíki betyárnak.
Szép szeretője, el se bírja feledni,
Így jár az a lány, ki egyet tud szeretni.
Összefolyik a kis Tisza a Dunával,
Össze illik a szőke a barnával.
Én nem bánom, hogyha össze illik is,
Csalfa a szeretőm, csalfa vagyok magam is.
Kicsi csillag jaj de rég, hogy vándorolsz,
Nem láttad-e a babámat valahol?
Mondd meg nékem, ha láttad es, ha nem es,
Hogy ne fájjon az én szívem azétt es.
Kicsi csillag, ha leesik elterül,
Az én rózsám ahol lát es elkerül,
Ne kerülj el édes-kedves galambom,
Mer` én néked rosszadat nem akarom.
Kicsi csillag ja be rég, hogy vándorolsz,
Nem láttad-e a szeretőm valahol?
Láttam biz` én a domokosi csárdába`,
Piros bort iszik egy `ódalszobába`.
Verd meg Isten ki a gőzöst csinálta,
De még jobban ki aztot feltalálta.
Elviszik a székely fiút messzire,
Románia savanyú kenyerire.
Kicsi csillag jaj de régen vándorolsz,
Nem láttad-e a juhomat valahol?
Láttam biz` én Kurtapatak fejibe`,
A kút mellé le voltak telepedve.
Száraz fából könnyű hidat csinálni,
Ej, de bajos szeretőre találni.
Találtam én szeretőre, de jóra,
Ki elvizsen a bánatos hajóra.
Én Istenem adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek más szeretőt magamnak,
Mert aki volt el kell aztot feledni,
Mert az anyja nem engedte szeretni.
Új korában repedjen meg a csizmám,
Ha én többet járok a babám után.
Eddig es csak azétt jártam utána,
Csalfa szeme csalogatott utána
Októbernek, októbernek elsején,
Nem süt a Nap Csíkkarcfalva mezején.
Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól,
S azután a Csíkkarcfalvi lányoktól.
Öntsed, öntsed bús szemeim könnyeid,
Senkinek sincs oly bánatja, mint enyim.
Mer` engemet kedves babám elhagyott,
Aki engem tiszta szívből óhajtott.
Ha el mész es kedves rózsám, kévánom,
Még az út es piros rózsájé váljon,
Még a fű es édes almát teremjen,
A te szíved ingem el ne felejtsen.
Ha kimegyek arra a magas tetőre,
Találok én szeretőre, kettőre.
Ajaj, ajaj, de nagy baj,
Hogy a babám szíve olyan, m int a vaj.
Az Isten es katonának teremtett,
S ej de még a pap es annak keresztelt.
Az es leszek míg a világ világ lesz,
Míg az égen egy ragyogó csillag lesz.
Édesanyám mi vagyon a kezében,
Ha alma van, adjon egyet belőle.
Úgy sem eszem sokáig az almáját,
Viselem Ferenc József csákóját.
Csíkkarcfalva, te itt maradsz örökre,
Csak még egyszer kimehessek belőle.
Adjon Isten jót a Magyar hazának,
S az oláh es kérjen, ha kell magának.
Nem messze van az én babám lakása,
Ide látszik az ő tornácos háza.
Bús gerlice szokott rája leszállni,
Nehéz tőled édes rózsám megválni.
Októbernek, októbernek elsején,
Nem süt a Nap Csíkkarcfalva mezején.
Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól,
S azután a csíkkarcfalvi lányoktól.
Ha ki megyek arra a magas tetőre,
Kiásatom a síromat előre.
Édes rózsám, hol fogok én meghalni?
Itt a tetőn fog a vérem kifolyni.
Árva vagyok, nincs gyámolom,
Még a vizet es gyászolom,
Árva vagyok, mint a madár,
//:Ki a felhőn odafenn száll. ://
Árva vagyok, s az es leszek,
Amíg e világon élek,
Búsulhatok amíg élek,
Mer` én arra reáérek.
Bánat, bánat, sűrű bánat,
Mér` raktál szívemre várat.
Azér` raktam oda várat,
Fiatal vagy, hadd próbáljad.
Sirat engem a madár is,
Földre lehajlik az ág is,
Az is azért hajlik földre,
Szólna hozzám, ha lehetne.
Szólna hozzám, de nem szabad,
Fáj a szívem, majd meghasad.
Lefelé folyik a Tisza,
S nem folyik az soha vissza.
Oly édes a babám csókja,
Ha sajnált mé`t es adta.
Túl a vízen van egy malom,
Bánatot őrölnek azon.
Nekem es van egy bánatom,
Oda viszem, s lejártatom.
Mindenkiét jól megjárja,
S az enyémet ledarálja.
Árok, árok, de mély árok,
Nem gondoltam, hogy így járok.
Belé estem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok.
Kicsi tulok, nagy a szarva,
Nem fér bé az istállóba.
Le kell a szarvából vágni,
Meg kell a babámtól válni.
Kicsi tulok, nagy a járom,
Fiatal még az én párom,
Fiatal még az én párom,
Kerek három évig várom.
Elvesztettem kecskéimet, többet nem aluszok,
Megkaptam a kecskéimet, másszor es aluszok.
Jaj, ezek nem azok, mer` ezek csutakok,
Többet nem aluszok.
Rengesd uram a gyermeket, hogy menjek a táncba,
Mer` ott vannak a bacukák a jó mulatságba.
Komámasszony pincéjében, ott a titkok tánca,
Ez a kicsi sánta kecske, csak egyedül járja.
Jaj, Istenem mit csináljak, megyek Budapestre,
Mer` ott vannak szép leányok, minden szombat este.
Jaj, éjjel nem aluszok, nappal jól dolgozok,
Hogy egy szép leányt vegyek, kivel szépen éljek.
Hajnal csillag szépen ragyog,
Én még ebben a kocsmában vagyok.
Jaj, Istenem hogy szégyellem,
Hogy reggel kell nékem hazamennem.
De én aztot megteszem, hazamegyek, s lefekszem,
S ki aluszom magamat szép csendesen.
Tegnap es ma mentem haza,
Ma es holnap megyek haza.
Jaj, Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell nékem hazamennem.
De a szégyent félre teszem, reggel es haza kell mennem,
S ki aluszom magamat szép csendesen.
Ha az úton kettő megáll,
Ingem beszél, ingem csudál.
Ne csudálkojz, nézd meg magad,
Veled es a nagy Úristen szabad.
Eridj haza, s feküdj le, rálépek a füledre,
Ha kell, mind a kettőre.
Asszony, asszony, ki a házból,
Most jövök a korcsomából,
Lábos, fedő fazakastól,
Mind a fejedre borogatom.
Ember, ember, ki a házból,
Most jövök a fonóházból,
Orsó hegye a szemedbe,
Guzsaly talpa a fejedbe.
Hallod-e Te, szelídecske leány vagy-e vagy menyecske?
Nem vagyok én szelídecske, sem leány, de sem menyecske.
Mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd` meghalok,
mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd` meghalok.
Ha Te virág vagy a kertben, én meg harmat vagyok benne,
este a virágra szállok, reggelig rajta úszkálok.
Hozd fel Isten azt a napot, hogy süsse fel a harmatot,
a füvekről a harmatot, a szívemről a bánatot.
Kinek nincs kedve itt lakni, menjen mennyországba lakni,
építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat,
építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle,
építsen az égre házat, hogy ne érje semmi bánat
Gyimesi népdal
Tegnap a Gyimesbe jártam,
bolond gombát vacsoráztam,
úgy meg bolondultam tőle,
elszerettem aki főzte.
Elszerettem, el es vettem,
ja de jó életet éltem,
sokszor mondom én azóta,
nem es volt az bolond gomba.
Fejik a fekete kecskét,
verik a barna menyecskét,
ott `ad üssék, az oldalát,
mért szerette a más urát.
Az oláhok, az oláhok
A oláhok, az oláhok facipőben járnak. Azok élik világukat, akik ketten hálnak. Lám én szegény szolga legény csak egyedül hálok, Akár merre tapogatok, csak falat találok. Lám én szegény szolga legény csak egyedül hálok, Akár merre tapogatok, csak falat találok.
Mindenkinek van babája, csak énnékem nincsen, Kinek kettő, kinek három, nékem egy se sincsen. Ha az Isten egyet adna, jaj de megbecsülném, Kezét-lábát összekötném, a füstre föl kötném. Ha az Isten egyet adna, jaj de megbecsülném, Kezét-lábát összekötném, a füstre föl kötném.
A szegedi halastó
A szegedi halastó, halastó Beleestem kocsistul, lovastól Jaj, Istenem, ki vesz ki, ki vesz ki? Sajnál e még engemet valaki? Jaj, Istenem, ki vesz ki, ki vesz ki? Sajnál e még engemet valaki?
A szegedi híd alatt, híd alatt Lányok sütik a halat, a halat Papírosba csavarják, csavarják A legénynek úgy adják, úgy adják. Papírosba csavarják, csavarják A legénynek úgy adják, úgy adják.
Tisza partján
Tisza partján nem jó elaludni, mer a Tisza ki szokott önteni, A babámat el találja vinni, keservesen megtudnám siratni.
Ej, az igaz szerelem
Ej, az igaz szerelem, titkosan kezdődik, Ej, az igaz szerelem, titkosan kezdődik. Mégis utoljára kivilágosodik, Mégis utoljára kivilágosodik.
Ej, nem az a jó gazda, kinek hat ökre van, Ej, nem az a jó gazda, kinek hat ökre van, Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van, Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van.
Ej, minek a hat ökör a nagy istállóba, Ej, minek a hat ökör a nagy istállóba? Ha nincsen szerelem a két ifijúba, Ha nincsen szerelem a két ifijúba.
Ej, adj Isten aranyat annak a gazdának, Ej, adj Isten aranyat annak a gazdának, Aki nevel szép jányt más ember fiának, Aki nevel szép jányt más ember fiának.
Nagygazda volt az apám
Nagygazda volt az apám, Nagy gazdaság maradt rám: Hat ökörnek a helye, Meg annak a kötele, Kilenc vasvilla nyele.
Töltsd tele, pajtás, Poharad, poharad, Míg ki nem ázik a fogad, a fogad, Így jár, aki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik. Így jár, aki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik.
Eltemették az Öreget, öreget Melléje tették Az öveget, öveget, Így jár, aki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik. Így jár, aki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik.
Széna van az ólban
Széna van az ólban A széna tartóban Megölellek, megcsókollak Sej a pitvar ajtóban.
Szeretlek, szeretlek Csak ne mondd senkinek Míg a templom közepibe Sej össze nem esketnek.
Akkor se mondd másnak Csak a jó anyádnak Annak is csak szép csendesen Sej ne hallja senki sem.
Ha nem szeretnélek Fel sem keresnélek Azt a hosszú sáros utcát Sej nem taposnám érted.
Piros bagi templom tornya ide látszik
Piros bagi templom tornya ide látszik, az én kedves kisangyalom mással játszik, játszadozzál kisangyalom, én nem bánom, csak a reád rakott csókjaim sajnálom.
Kiskertemben kinyillott már a gyöngyvirág, szerettelek de nem tudta ez a világ, de már mostan kibeszélem fűnek, fának, szerettelek elmondhasd a jó anyádnak.
Kanász ének/tánc
Kéret engem egy kanász, hogy menjek hozzája. Kéret engem egy kanász, hogy menjek hozzája. Jaj, anyám a kanász, a subáján tetű mász! Nem megyek, nem megyek, nem megyek hozzája. Jaj, anyám a kanász, a subáján tetű mász! Nem megyek, nem megyek, nem megyek hozzája.
Kéret engem egy kocsis, hogy menjek hozzája. Kéret engem egy kocsis, hogy menjek hozzája. Jaj, anyám a kocsis, éjjel-nappal kocsizik! Nem megyek, nem megyek, nem megyek hozzája. Jaj, anyám a kocsis, éjjel-nappal kocsizik! Nem megyek, nem megyek, nem megyek hozzája.
Villás farkú fecske
Villás farkú fecske felszállott a levegőbe, nem láttad-e a régi babámat az este, láttam biz én az inaktelki selyem réten, kesely lábú lovát legeltette kötőféken.
Mikor hozzád jártam babám mindig álmos voltál, szóltam hozzád de te mindig elaludtál, már ezután kialuhatod magadat, nem ölelem által a vékony karcsú derekadat.
Erdő, erdő
Erdő, erdő, de szép kerek erdő, Rigó madár benne a kerülő, Rigó madár meg a fülemüle Szép a babám, hogy váljak el tőle?
Rigó madár, ne szállj fel a fára, Szállj el inkább a babám ablakára, Fütyüld el a szomorú nótámat, Szeretőmet viszik katonának.
Csujogató
A pálinka köményes, A násznagy úr de ügyes, De még ügyesebb volna, Ha engem meg csókolna. A pálinka szegfűszeges, A nászasszony de szerelmes. Íhham hatte haaaa....
Ami cicánk férjhez akar menni, A szomszédé elakarja venni, Cirmos cica ne hagyj itt bennünket, Ki fogja meg a mi egerünket.
Te csaltál meg...
Te csaltál meg nem én téged, Verjen meg az Isten téged, Aludj babám aludjál, Soha föl ne virradjál, Ha te engem megcsaltál.
Te csaltál meg nem én téged, Verjen meg az Isten téged, Aludj babám aludjál, Rólam szépet álmodjál, Ha te engem megcsaltál.
Nem kívánok egyéb átkot, Egyél meg egy mázsa mákot, Minden nap csak egy szemet, Míg a szemed kimered, Hogy ne lássál engemet.
Mezőkölpényi csujogatók
Forgatós:
1. Fordítsd felém az orcád Hadd csókolom meg a szád!
2. Ereszd el a hajamat Hadd mulatom magamat!
3. Ha egy legény hozzá nyúl A kis leány elpirul!
4. Forgasd meg a leánykát Kapsz egy pohár pályinkát!
5. Közel hozzám ne messze Aki bánja nincs esze!
Szökős:
6. Sárga murok, zöld uborka Szökjünk mint a kecskebéka!
7. Ide jöttünk muzsikálni Nektek jó kedvet csinálni
Aki mi ránk haragszik Rázza hideg tavaszig!
8. Aki minket nem szeret Egye meg az egeret!
Subridom
Én az éjjel álmomban, subridom, Legényt (leányt) láttam álmomban, subridom, Sej-haj sirken járok, sarkon járok, Sári-mári subridom.
Jaj Istenem tégy egy
Jaj Istenem tégy egy-tégy egy csodát, Változtasd borrá-borrá a Tiszát, Ha a Tisza borból volna, A szívemnek semmi baja se volna.
Azt mondják, hogy boros-boros vagyok, Hazamenni mennék, de nem tudok, Aki tudja mért nem mondja, Merre van az országútja, csuhajja.
Azt mondják, hogy boros-boros vagyok, Mert mindig olyan veres vagyok, Veres a libának orra, Pedig sose mártja borba, csuhajja.
Azt mondják, hogy részeg-részeg vagyok, Hogy a bordó bortól ingadozom, A nádszál is ingadozik, Pedig az csak vizet iszik, csuhajja.
Üzenetküldés Írj pár sort, vagy ritkaság számba menő dalszöveget!: |
